Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

BUDA ÉS PEST KERESZTÉNY I

y

AKOSSÁGA A TÖRÖK HŐDOI/TSÁG AI.ATT 21 ahol azt olvassuk, hogy a budai várban lakó szerb nemzetiségű házigazdáját azzal gyanúsították a törökök, hogy összeköttetést tart fenn a pesti kapucinus barátokkal. (Szamota : Régi utazások 331. 1.) Ha Pesten 1669-ben kapucinus barátokról lehetett szó, akkor keresztény lakosságnak is lenni kellett, mert különben nem lett volna értelme a kapucinusok ottmaradásának s a török nem tűrte volna meg őket. Megerősíti ezt Benaglia János 1680. évi útleírása (Relatione de viaggio fatto à Constantinopoli), ahol már nem csupán pesti ferencrendi barátokról, hanem pesti katolikus templomukról is olvashatunk (Vi é' la dentro chiesa di Cattolici, con due Padri Franciscani zoccolanti), s ezekről a ferencrendi barátokról azt írja, hogy világi öltözetet viseltek, hogy elkerüljék a vakbuzgó törökök bántalmazásait (per sottrarsi dall'insolenze de' Turchi vestono da secolari, massime per viaggio). Benaglia hivatkozott útleírása pesti keresztény temetőről is tud, ahova Budán elhunyt keresztényeket is temettek, ami amellett tanúskodik, hogy a keresztény kultúra csak Pesten tudott sértetlenül fennmaradni a török hódoltság végéig. Némethy L

ajos (Pesti főtemplom története 152. 1.) Kisvárday Simon és Li

ppay László ferencrendi barátoknak 1686 szeptember 1-én a pesti rendházban kiállított nyilatkozatát közli, amely szerint az 1686. évi ostrom alatt elhalt D'Asti Mihály ezredes holtteste először »a pesti cathedralis templomban« volt eltemetve s onnan vitték át Buda visszafoglalása után a budavári főtemplomba. Ez az adat amellett látszik tanúskodni, hogy a ferencrendiek valósággal mindvégig kitartottak Pesten s templomul a belvárosi plébániatemplomot használták, mert más pesti templom nem volt cathedralisnak nevezhető s ezen felül közismert, hogy az 1686. évi visszafoglalás után újratelepített Pest város polgársága a belvárosi plébániatemplom ma is álló szentélyét használta istentiszteleti célokra, a templomhajó sokáig romokban hevert. Mindezekből arra kell következtetnünk, hogy Pest keresztény lakossága a török megszállástól kezdve a budai vár visszafoglalásáig kitartott ősi lakhelyén s ha a hódoltság megszűnése után újra kellett telepíteni a várost, annak okát az 1686. évi ostromban kell keresnünk, amikor a lakosság elpusztult vagy elszéledt. Mikor 1526-ban a győztes török hadak Budát és Pestet felégették és kifosztották, a faluszámba menő Óbuda sem kerülhette el a testvérvárosok sorsát, mert Habardonacz 1528. évi követi jelentésében azt olvassuk (Gévay: Aktenstücke), hogy a török hadak nem csupán Pestet és Budát, hanem a környező falvakat is felégették és elpusztították (cum totam civitatem et loca adiacentia exusserit et dirui fecerit), amiben Óbuda feltétlenül bennfoglaltatott. Ostromokat nem kellett ugyan kiallania, mert nem volt megerősítve ; ha azonban az óbudai káptalan temploma, valamint az óbudai klarisszák temploma és kolostora elpusztultak, akkor számottevő épület nem maradt benne. Ranzanus püspök útján értesülünk ugyanis róla, hogy a mohácsi vész előtt templomain kívül falusi jellege volt (vicatim hodie habitatur). Az óbudai klarisszák templomának és kolostorának elpusztulását valószínűvé teszi az, hogy az apácák már 1526-ban elmenekültek Óbudáról s nem is tértek oda vissza többé. Nagyszombatban tartózkodtak ugyanis, mikor János királytól 1527 szeptember 26-án védlevelet kaptak s ugyancsak Nagyszombatban laktak, amikor 1533 március 11-éh Kaczianer János főkapitány lefoglalt birtokaik visszaadását;