Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270
264 BÁNRÍJVY GYÖRGY téré hajózták ki a Vízivárosban, bár egyelőre nem volt alkalmas hely elraktározásukra. 65 ) (13) Werlein buzgólkodását a város újjáépítése érdekében már az eddig előadottakból is láttuk. Még Budára érkezése előtt sürgette Pozsonyban a magyar királyi kamaránál szóban és írásban, hogy lássák el Budát épületfával. Budán elfoglalva hivatalát, haladéktalanul utasítást adott mész előállítására. Ceresola felügyeletével azonnal meg is kezdődött a mészégetés a várfalak tövében. A temetők közelsége határozta meg a mészégetés helyét, mert erre a célra a török sírköveket használták fel. Eleinte nagyon kevés munkás állt az inspektor rendelkezésére. »Mit so wenig Leithen, welche fast teglich hin und wieder zu den Wacht Hütten und Brechen vertheilt werden, nichts zu richten« — írja november 6-án a Kamarának. A Bécsből december folyamán leérkezett ácsokat a Nagyboldogasszony templománál állítja munkába. A templom helyreállítását a Kamara különös nyomatékkal kötötte Werlein lelkére. Egyelőre csak zsindellyel fedette, de a fedélszék a későbbi végleges ólom- vagy cserépfedés súlyához méretezve készült. Werlein gondolt már a torony kiképzésére is : »Den Thurn vermaine ich am ziehrlichsten zu sein, wan er mit einer zway- oder dreyfachen Kupel, gleichwie zu Öedenburg vor etlich Jahren einer aufgericht worden, aufgesezt und mit Kupfer sauber gedeckht wurde« (dec. 15). Az 1676-ban leégett és 168l-ben a máig is meglevő kettős, illetőleg hármas rézsisakkal helyreállított soproni Várostorony nyerte meg annyira Werlein tetszését, hogy mintául aj ánlotta Budára is. Werleinnek a soproni analógián alapuló elgondolása szerinti megoldás azonban most nem valósult meg, hanem csak az 1723. évi tűzvész után, amikor »a torony kúp alakú fedele helyett több kidudorodással bíró barock ízlésű . . . bádog sisakot kapott. . .« Az inspektor az ácsoknak és kőműveseknek a várparancsnokkal történt előzetes megállapodás alapján 12 garas napszámot fizetett, a kézműveseket pedig elkészített munkájuk szerint díjazta. Az előbbiek kifizetése hetenként történt, az utóbbiaknál erre nem volt szükség : ők minden egyes elkészített művük után megkapták annak az árát, mert úgyis a városban maradtak, és polgárrá lettek. Buda legelső telepesei 1686-ban tehát ezek az iparosok és mesteremberek voltak. 66 ) (14) A helyőrség élelmezése terén is szem előtt tartotta Werlein inspektor az utasításban foglalt rendelkezéseket. Hogy megfelelő mennyiségű kenyér álljon rendelkezésre, hat sütőkemencét építtetett, és ehhez a sürgős munkához személyesen hajtotta fel a munkásokat, erőszakkal kényszerítve őket mindenfajta magánépítés abbahagyására. A tűzifát a visegrádi, megyeri és nagymarosi erdőkből szerezte be. Werlein jelentése szerint az 1686. év végén kétszersültben, lisztben nem volt hiány, és kiváló minőségű kenyér került ki a kemencékből. 67 ) Az udvari Kamara 1686 november 5-én kiadott hivatali utasításában kétszer is megjegyzi, hogy a rendelkezések további intézkedésig fognak érvényben maradni. A budai kamarai felügyelőség instrukciója a város kezdeti elindulásának útját és eszközeit szabályozta. Amint a város a fejlődésben túljutott a kezdetleges fokokon, és mintegy kinőtt az utasítás kereteiből, melyek a mindent elölről való kezdés legelemibb szükségleteihez és a mindent újból való berendezés követelményeihez voltak szabva,
