Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270
260 BÁNRÉVY GYÖRGY Bécsben is megtűrték őket. A magyarokkal szemben azonban nem voltak ilyen engedékenyek, velük nem tettek ilyen kivételt. I. Lipót nem is szerette a magyarokat, és így azután könnyen ment az azonosítás : »... würde fürs beste gehalten, die obere Statt mit lauter Teütschen und Catholischen, die untere aber mit Hungaren, Ratzen etc. promiscue zu besetzen und wonhafft zu machen« (a Haditanács szeptember 29-én Rabatta főhadbiztoshoz intézett levelének kivonata Budára — a Várra és Vízivárosra — vonatkozóan). A kamarai bizottság tagjai, az udvari Kamara osztrák tanácsosai természetesen ugyanebben az értelemben határoztak, de a német telepesek mellett néhány magyar főúr várbeli házvételének engedélyezésére is hajlandónak mutatkoztak, mert mégis bántónak találták, hogy minden magyar ki legyen rekesztve (cum durum esset illos omnes excludi). A Vízivárost és Pestet nem óvták oly féltékenyen : mindkettő nyitva állt vegyes nemzetiségűek letelepedési céljaira is. A bizottság továbbá kilátásba helyezte, hogy a budai házbirtokosok a jövőben szántóföld-, rét-, legelőés szőlőtulajdonhoz is fognak jutni csekély ellenszolgáltatás fejében. 55 ) A kamarai bizottság a gazdasági berendezkedés különféle pontjait is tárgyalás alá vette. így foglalkozott a vám- és harmincadhivatalok felállításával, a vágómarha-hajtás rendezésével, a hús-, bor- és sörmérés, valamint a halászat bevonásával a kincstári jövedelmekbe, a sóvám szabályozásával, általában az élelmezés kérdésével és az inspekció szervezetének kiépítésével, amelynek kapcsán Hatvanba, Szolnokra, Szegedre és Pécsre egy-egy megbízottat kell küldeni, Werlein mellé pedig ellenőrt (Gegenhandler) állítani. 56 ) Rendkívül figyelemreméltó a kamarai bizottság előzetes jelentésének az a része, ahol a kibocsátandó hivatali utasítás mellett nagy jelentőséget tulajdonít a török gazdasági és közigazgatás esetleg fennmaradt írásos dokumentumainak, valamint az elfogott főemberek vallomásának : ».. .wehre guett, wan auch ainige Schrifften unnd Rechnungen der Thürkhen vorhanden, sich in denenselben nach dero Verdollmätschlung zu ersechen unnd die gefangene vornehmbere Thürkhen und vorderist den TshunkaBegh und Theffderdar über ihre Proventus zu vernehmen, weihe sich auf ein grosses erstrekhet haben, dass sie 25.000 Mann davon erhalten unnd noch darüber, wie verlauttet, alle Jahr dem thürkischen Kaysser ein nahmbhafften Tribut nach Constantinopel erlegen müssen, auch ein Vezier, das Gouverno zu bekhomben, für ordinari 100.000 Reichsthaller spendieret hat«. A törökök gazdasági berendezkedésének kivizsgálása szerepel a budai kamarai felügyelőségnek szóló végleges instrukcióban is. A Kamara meghagyása alapján Werlein kutatott is a budai török »kamara« után, de sehol még a nyomára sem akadt, és csak annyit tudott kideríteni, »dass die Türkhen ihre Schreibereyen in dem Schloss gehabt haben« (nov. 15). Hacsak a török nem vitte hivatalos irományait — esetleg azoknak csak egy részét — az utolsó években már erősen szorongatott Budáról Konstantinápoly felé, úgy kétségtelen, hogy ez a budai török levéltár az ostrom alatt vagy közvetlenül utána teljes egészében követte a palotát a pusztulásba, és vele megsemmisült a török Budára vonatkozó leghitelesebb, eredeti és közvetlen forrásunk. — A kamarai felügyelőség
