Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270
252 BÁNRÉVY GYÖRGY hogy rövidesen szemléltető rajzot (térképet) küld fel az erődítmény állapotáról. A fortifikáció kijavítását a lehetőséghez képest szorgalmazza »mit Sezung der Pallisaten, Einwerffung der Approcchen undt Aussauberung der Graben«. Nincs azonban napszámosa és így katonáit kénytelen dolgoztatni, a szövetséges csapatok pedig vonakodnak a munkától, A Haditanácsot sürgeti, hogy munkásokat és kézműveseket küldjön Budára. Beck jelentése szerint a magyarok sem voltak az erődítési munkákban való részvételre kaphatók. A rátarti, büszke magyar vitézek nem voltak hajlandók kubikos és más alárendelt munkát végezni. Jellemző arra, hogy hogyan nézték és hogyan látták a császári vezérek a magyarokat, Beck várparancsnok október 3-i jelentése, melyben panaszkodva, hogy nincs munkása az erődítéshez, egy kalap alá veszi a magyarokat a török foglyokkal : » . . . auf der Türckhen und Hungarn Arbeith seye sich nit zu verlassen«. A magyarok álláspontja Bécsben nem okozott meglepetést. »Dass die hungarische Miliz sich nit zur Arbeith wolle brauchen lassen, ist vorhin bekant, dise L eüthe nit gern arbeiten« : ezzel intézte el a Haditanács a kérdést. A császári kormányzat sohasem volt képes megérteni a magyarok indokait, soha még kísérletet sem tett, hogy közel férkőzzék a sajátosan magyar felfogáshoz és lelkiséghez. 43 ) El kell ismerni viszont, hogy Beck várparancsnok a Haditanáccsal együtt szorult, tanácstalan helyzetben volt. Budára okvetlenül kellett napszámosokat, építőmunkásokat és mesterembereket szerezni. A Haditanács felveti a közmunkák alkalmazásának lehetőségét és fel is szólítja a várparancsnokot, hogy tegyen jelentést, hogy milyenfajta munkásokra és mely megyékből volna szükség. Werlein inspektor kilátástalannak látta a közmunkákkal való kísérletezést, mert a pusztává és lakatlanná tett vidékről vagy nincs, aki jöjjön, vagy a török fenyegetése miatt nem mer senki Budára dolgozni jönni. Láttuk föntebb, hogy a kecskemétieket mégis meg lehetett nyerni közmunkára, azzal a feltétellel, hogy kizárólag csak Budára kötelesek dolgozni. Amikor tehát a szepesi kamara különféle rendkívüli közmunkát rótt rájuk, Lotharingiai Károly maga adott hangot a Kamara előtt a kecskemétiek panaszának egy, a bogyiszlói táborban szeptember 29-én kelt levelében, melyben kiemelte, hogy a Felség szolgálata is úgy kívánja, hogy a budai robotosokat más munka miatt ne tartsák fel. Lotharingiai Károly közbelépésének volt az eredménye a Kamara október 9-i levele a szepesi kamarához a kecskemétiek egyébirányú közmunkakötelezettségének felfüggesztése tárgyában. A Haditanács végre is a főhadbiztossághoz fordult — mely a visszafoglalás után azonnal 10.000 forintot fizetett ki a helyreállítás költségeire — és megbízást adott Rabattá grófnak, hogy foganatosítsa a kőművesek és ácsok felfogadását. Megindult az építési anyagok beszerzése is. A Kamara október elején megtette az intézkedéseket, hogy a felsőausztriai SteyrbŐl vasanyagokat, Felsőmagyarországból pedig fát szállítsanak Budára. A szállításra még nyitva állt a Duna, de sietni kellett, hogy a jégzajlás előtt leérjenek a hajók. A Kamara megbízásával Asole György kancellista nyakába vette Bécset, bejárta a faraktárakat, elment valamennyi vaskereskedőhöz, de csak kevés készletet tudott felhajtani és azt is drágán. Léc-szeg ezréért például 1 forint 50 krajcárt, a zsindelyszegből ugyanennyiért 57 krajcárt kértek. Az esztergályo-
