Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Budó Jusztin: Az első kulturtörekvések Budán a visszafoglalás után 220-241
232 v 'fc'-" *.,:«•• n-i/..^3. BUDŐ JUSZTIN belül ugyanannyi összegre lesz. szükség (et fere, tantundenl ad plenam su£ perfectionem expensarum desiderat. Uo.). És valóban 1712—1722 között a szeminárium 11.437 forint 52 krajcárt adott építkezésre, a konviktus pedig 4089 forint 48 krajcár és 3 dénárt. Az 1723-i nagy budai tűzvész után,-mely igen tetemes kárt okozott a Széchenyi-szemináriumnak, még 5000 forintot fordítottak építkezésre. (Uo. fasc. 6. nr. 13.) Az anyagi áldó* zaton kívül, amelyet újból a szeminárium és a konviktus hozott, ez intézetek vezetőinek nagy buzgalmára és tetterejére volt szükség, hogy újból virágzó állapotban legyen látható a nagy alapító ez intézménye. (Rursus expensis seminarii et convictus ad eum, quem nunc videmus statum, regentum industria pervenit. Uo. fasc. 6. nr. 48.) Az építkezésre vonatkozó számadásokból az tűnik ki, hogy az első építkezési időszakban (1702—1704) 1703-ban folyt a legerősebben az építkezés, amikor 5447 forint 22 krajcár és 1 dénárt fordítottak erre a célra, a második időszakban (1712—1722. *= perfectio fabricae domesticae = a házi építkezés befejezése) pedig 1714-ben folyt legerősebben az építkezés. Erre a célra ebben az évben egymagában 674^ forint 23 krajcár és 3 dénárt fordítottak. Érdeklődésre tarthat számot, hogy hány klerikus növendéket találunk ebben az intézetben. 1712-től 1722-ig összesen 169 klerikust élelmeztek és tartottak el a szemináriumban (alebantur et intertenebantur), 1723-ban a tűzvész előtt 20 klerikus volt benne, utána már csak 8 és novembertől 12. 1757-ben ténylegesen 27 klerikus nyer ellátást a szemináriumban s a Jézustársaságból kettő : az igazgató és a spirituális. A konviktusban átlagosan 14 világi ifjút élelmeztek, rajtuk kívül még 1—6 fizető növendéket és az aligazgatót (magistrum subregentem). (Uo. fasc. 6. nr. 50.) Az egész intézetben tehát évenkint rendesen legfeljebb 27 klerikust és 14 világi ifjút. (Domus haec, quae ex clericis 27, non pluribus ordinaríe et iuvenibus secularibus ad summum 14 alumnis constat.) A szeminárium és konviktus jövedelmeit természetesen ezek építkezésére és egyéb szükségleteire fordították. A fennmaradt összegeket mind részint az akadémiai kollégium építkezésére, részint ezen kollégium más szükségleteire fordították. (Residua. . . pecuniaria summa partim in aedificium Collegii Academici, partim in alios ejusdem Collegii usus tota concessit. Uo. fasc. 18. nr. 16.) Ez azonban csak 1710 végéig volt így. A következő évtől kezdve teljesen elkülönítve kezelték egymástól a három intézet jövedelmeit és kiadásait. Ennélfogva a szeminárium és konviktus javaiból származó pénzösszegek többé már nem az akadémiai kollégium bécsi pénztárába folytak be, hanem zár alatt a rendi tartomány jószágkor mányzója vagy provizora kezelte, vagy pedig a budai kollégium superiorai és rektorai. A két alapítvány kezelésére, vagyis külön erre a célra kiküldött első régens Pécsi Ferenc atya volt. 1711 augusztusában jött Budára és október elején betegsége miatt már eltávozott. Utódját még ez év őszén Kassáról helyezték ide, 1712 március 15-e előtt azonban részint a járvány, részint a Duna rendkívüli, emberemlékezet óta nem látott áradása miatt állomáshelyére nem tudott eljutni (tum a contagione . . . Budam infestante, tum per extraordinariam et a memoria hominum non visam Danubii exundationem praepeditus). Az új számadó első dolga és. kötelessége Hevenesi Gábor provinciális meghagyása szerint az volt, hogy az akadémiai.