Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Horváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben 198-219
214 HORVÁTH HENRIK melyeket legfőbb átrakodó helyük után a műtörténet még manapság is erdélyi szőnyegeknek nevez. A modern kutatás a hódoltság virágtermesztési és kertművészeti hatását, melyről még Takáts Sándor oly lelkes elragadottsággal írt, 48 ) erősen megtépázta. 49 ) Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ez a virágkultusz talán a figurális ábrázolás hiányának ellensúlyozására kapott oly óriási szerepet a törökség és az általa érintett népek iparművészetében. Az 1910-ben Münchenben rendezett nagy mohamedán kiállítás anyaga ezeket az összefüggéseket végső következményeikben is feltárta. Egyik leghivatottabb magyar szemlélője kérdi : Miért érezhette magát magyar látogató a termekben oly otthonosnak? Mert minden lépten reá akadt a nyilt és a zárt »tulipánra«, a »jácintra«, a »szegfűre«, a »gránátalmára« és »gránátvirágra«, fűrészszélű szirmokra (lásd a 212. lapon), a rózsákra, szívidomú levelekre, melyeket egybefűznek leveles vagy virágos indák. 50 ) ; így ezek a fémtárgyak és kerámiai leletek nemcsak formatörténetileg tanulságosak, hanem feltárják előttünk a hódoltságkori Buda anyagi életkereteit is, de ezen túlmenően a műformák és ábrázolási tárgyak mögött lényeges és teljesen hiteles támpontokat nyújtanak az egész szellemi és lelki korhangulat megismeréséhez. Itt az ásó tudományára még nagyon szép feladatok várnak. A tabáni ásatások már nagyszerű nyitányt jelentenek. Egyelőre megnehezíti a kutatást, kivált a leletek pontos kronológiáját az a meglepő tény, hogy török kibocsátású pénzleletek Budapest területén egészen a mai napig nem kerültek napvilágra. De a többi magyarországi éremleletekből még megközelítően sem lehet megállapítani, hogy magyar hódoltsági területen működött-e egyáltalában török pénzverde. Budán semmiesetre sem. A magyarországi pénzleletek java a konstantinápolyi és a szerbiai verdékből került ki. Leginkább osztrák, magyar és egyéb nyugati országokban vert tallérok voltak forgalomban. Csodálatos gazdag és változatos keresztmetszetet kaptunk a XVI. századi budai pénzforgalomról a Fortuna-utca 6. sz. háznak múlt évi átépítése alkalmával előkerült leletben, melyben összesen 140, a legkülönfélébb osztrák tartományok, német fejedelemségek, német, svájci és németalföldi városok, városszövetségek, érsekségek és püspökségek verdéiből kikerült tallérok fordultak elő. A lelet szakszerű feldolgozását Huszár Lajos vállalta. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy az utolsóelőtti török basának, Ibrahimnak felesége, egy keresztény hitre kitért magyar asszony, miután Kara Mustafa nagyvezír megfojtatta az urát, vagyonát Budán elásatta. Ezt tudta a budai kamarai felügyelőség is és Buda eleste után nagy apparátussal kerestette ezeket a kincseket, de eredménytelenül. 51 ) Ilyen tömeges török kibocsátványokkal, sajnos, nem rendelkezünk, forgalmuk jóval kisebb arányú lehetett. így tehát elesik a fürgén guruló pénzdarabok szerepe mint formaegyesítő és izlés-nivelláló tényező. Még ez is lényegesen hozzájárult a keleti formavilág és a török stílus bizonyos fokú izolálásához, az uralkodó rétegre való korlátozásához. A formai egymásbakapcsolódás szálai úgy látszik csak ugyanazon a szociális síkon belül húzódtak.. Míg az alacsonyabb néprétegek mindennapi életszokásait szolgáló kerámiai és fémtárgyak szinte változatlanul alámerülnek a népművészetbe, addig az ünnepélyesebb életformák, ékszer, díszruha a magasabb társadalmi osztályokon belül hatnak, módosulnak,
