Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Markó Árpád: A felszabadítás eszméjének magyar apostola : gróf Zrínyi Miklós 1-12

A FEI^ZABADÍTÁS ESZMÉJÉNEK MAGYAR APOSTOLA 9 akinek »ereje félelmet önt az ottomán birodalomba, reménységet és lelket a föld keresztény népeibe«. A spanyol király aranygyapjasrendjelet küldött neki, XIV. I^ajos pedig 10.000 aranyat, amit Zrínyi — éppen úgy, mint annakidején a stájer rendektől kapott nászajándékát, — hadseregének fizetésére használt fel. Egykori leírások szerint a török harcosok nem bírták Zrínyi tekintetét elviselni, sokszor már érkezésének hallatára is megszaladtak. A török anyák síró gyermekeiket a bölcsőben—»j ön Zrínyi !«— ijesztgetéssel rémítgették. De Zrínyit minde sok kitüntetés és megérdemelt hírnév sem szédítette el. Nagy lelkének egyetlen gondja nem hivalkodás, vagy tekintélyének emelkedése, hanem nemzetének talpraállítása volt. Sikerei után méltán remélhette azt, hogy a császár reá ruházza a fővezérséget és haditerveit elfogadja. Részletesen kifejtette gondolatait. Azt javasolta a császárnak, hogy a már elkerülhetetlen háború súlypontját helyezze a Dráva vidékére, ő szívesen vállalja annak vezetését és minden terhét. Legelső teendője lesz az eszéki török hadihíd elrombolása és a Magyarországra törő török hadoszlop feltartóztatása. Az eszéki híd elrombolásával — ha azt a török nem tudja újból megépíteni, — megszakad minden összeköttetés Konstantinápoly felé. Ha tehát a császári sereg és Zrínyi katonasága teljes erővel a Dunántúl déli vidékére veti magát, a már átkelt törököket megsemmisíti, mielőtt azok Budát elérnék, és a déldunántúli, még török kézben lévő várakat meghódoltatja, — ezzel az ország felszabadításának oroszlánrészét elvégezte. Ebben az esetben Buda, s a Duna vonalától északra lévő felvidéki török várak segítséget nem kaphatnak. A Duna vonalán ellenük küldendő kisebb császári erők e — magukra hagyatott — várakat könnyen meghódíthatják. Montecuccolinak más terve volt. Véleménye szerint a Duna vonalának mint a birodalom felé vezető útnak megtisztítása volt a legfontosabb feladat, tehát Esztergom, Buda visszafoglalása, azután előnyomulás Belgrád felé. A regensburgi haditanács Montecuccoli javaslatát fogadta el, de Zrínyit sem akarta —• elért gyönyörű sikerei miatt — megbántani. Megfogalmazta tehát azt a hadműveleti tervet, amely Montecuccoli és Zrínyi tervét szerencsétlen módon összeházasította. Minden, engedményekre, kölcsönös megegyezésekre épített haditerv magában rejti sikertelenségének csiráját. A regensburgi tanács a dunai hadműveleti irány mellett döntött, de Montecuccoli főseregén kívül még két melléksereget bocsátott keze alá. A felvidéken De Souches tábornok, a Dunántúlon pedig Zrínyi Miklós, Strozzi Péter és Hohenlohe Gyula tábornokok közös vezetése alatt álló seregeinek kellett a törököt foglalkoztatniuk és lekötniök, hogy Montecuccoli előnyomulását megkönnyítsék. Maga Montecuccoli sem volt e haditervvel megelégedve. Ellenezte Zrinyinek azt a szándékát, hogy Kanizsa felé indul, mert az egész számbajöhető sereg hármas tagozódása miatt a fősereget nem tartotta elég erősnek Buda visszavételére. A hadjáratot Zrínyi és Hohenlohe bátor támadása indította meg 1664 januárjában. Berzencze, Babocsa elfoglalása után Hohenlohe Pécset kezdte ostromolni, Zrínyi pedig február 1-én elfoglalta és felgyújtotta az eszéki hidat. Köprili nagyvezir ekkor Zrínyi felé fordult. Ennek hírére