Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Horváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben 198-219

HÓDOI/TSÁG ÉS FEI<SZABADÍTÁS A MŰVÉSZETTÖRTÉNTEMBEN 209 egyszersmind kereskedő is volt.

40

) Bzek a török stílushagyományók és műhelyfortélyok túlélik a hódoltságot és még mélyen belenyúlnak a XVIII. század műiparába. Az 1715-ben és 1732-ben elrendelt összeírások alkalmából a budai katolikus rác ötvösök közül az idősebbek azt vallják, hogy mesterségüket a törököktől sajátították el, a fiatalabbak tanítómesterei pedig az öregek voltak.

41

) Ez a perzsa-arab hagyományfolytonosság azonban csak egyik forrása volt a hódoltsági ötvösművészetnek. Legalább is hasonló hatékonyságot kell a nyugati iparművészet formai tényezőinek tulajdonítani. A keresztényeurópai stílustörekvésekkel való megszakítatlan kapcsolatokról bőségesen gondoskodtak azok a küldemények, melyek mint nem túlzottan önkéntesen beszolgáltatott ajándékok, inkább adók vagy váltságdíjak Augsburgból, Nürnbergből, Bécsből, de a királyi Magyarország kisebb és nagyobb kultúrgócpontjaiból is nemcsak a szultánhoz, a nagyvezírhez és a befolyásos divánbasákhoz, hanem a budai ejalet helytartójához, alparancsnokaihoz és nem utoljára defterdárjához (pénzügyigazgatójához) futottak be. Értékben és művészi kivitelben ezek a szállítmányok magától értetődően a hivatalnok-hierarchia sorrendje után igazodtak. 1636-ban à budai basa augsburgi tálat (45 márka) és serleget (19 márka) kapott ajándékul, 1647-ben ezüst tálat, benne 69 márkányi ezüsttel, négy csészét és egy sodrott serleget. 1649-ben Hassan agának pedig csak egy 11 márkás serleget, Murát basának 1650-ben ezüst kelyhet, 1654-ben ezüst kosarat és csészét küldtek ajándékul, egytől-egyig augsburgi munkákat.

42

) Ugyanakkor az augsburgi ezüstművesek készítményei a magyar főurak körében is egyre fokozódó népszerűségre tettek szert, amit Dessewffy János 1566-os, Wesselényi Ferenc 1647-es és 1657-es, Nádasdy Ferenc 1654-es és 58-as, az esztergomi érsek 1656-os megrendelései világosan igazolnak. »A XVI. század közepe nagy fordulót jelent. A magyar nagybirtokos ekkor kiszolgáltatja magát az ötvösnek.«

43

) Ezek az ötvöstárgyak az ismeretes ajándékok formájában elárasztották a hódoltsági területeket, vagy mint pénzbefektetések a királysági Magyarországot, de elsősorban és mindenekfelett Budát a beglerbég és magasabb hivatalnokai kegyének elnyeréséért. A jellemző keresztezés és kölcsönhatás a nyugati és keleti formák és technikák között csak így érthető. De ebben a módosult formanyelvben is az ezüstmúvesség a magyar műízlés és formai gondolatoknak legfontosabb közvetítője az újabbkor felé, sőt az architektúra kisebb arányú feladatainál és korlátolt realizálási lehetőségeinél fogva, és csak a gyakorlati, mindennapi (portré) kívánságokat kielégítő festészet mellett, úgyszólván az egyetlen megmaradt híd a múlt hagyományaihoz. Ahol a nyugati és keleti áramlatok külső kényszer nélkül érvényesülhettek, mint p. o. Erdélyben, a régi nemzeti ízlés vonala (sodrony zománc), a keleti anyag- és színpompa (drágakő-foglalatok, luminálások) egészen sajátlagos ornamentikára és zománctechnikára vezetett, melyet a művészettörténeti terminológia »erdélyi« zománc név alatt könyvel el. Budán a keleti ízlés elsőbbsége volt a természetesebb helyzet, hiszen a budai kereskedelem és ipar legnagyobb fogyasztói a janicsárok és a basa nagyszámú katonai s polgári hivatalnokai voltak.

44

) A budai Ötvösök speciális műhelytitkai közül Evlia Cselebi révén tudunk a kénes víz használatáról. Az aránymű-r 3 5 Tanulmányok Budapest múltjából V.