Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Horváth Henrik: Hódoltság és felszabadítás a művészettörténelemben 198-219
HÓDOI/TSÁG ÉS FELSZABADÍTÁS A MŰVÉSZEiTTÖRTÉNBIyEMBEíN 203 bizánci előzmények, melyeken az oszmán építészet eme nagyszerű korszaka nyugszik. Eger, Pécs törökkori építészeti emlékei, főleg a mai plébánia {Gázi Khaszimbasa dzsámija) templom mutatják, hogy milyen tükrözésekben és fénytörésekben érvényesülhetett ez az építőstílus a meghódított Magyarország területén. 16 ) Hasonló, sőt nagyobbszabású megoldásokat sejthetünk a helytartó beglerbég székhelyével, Budával kapcsolatban, melyekre nézve azonban manapság mint egyetlen megmaradt épület, Gülbaba türbéje nyújthat csak eléggé szerény bizonyítékot. A számtalan rézmetszeten ábrázolt dzsámik, mecsetek és minarék, az arányok kicsinysége folytán kevés felvilágosítást adnak és különben is csak a legnagyobb óvatossággal használhatók. A nagy Fischer von Erlach egyik rajza és egy francia hadimérnök 1780-ban készült vízfestménye a Székesfővárosi Történeti Múzeumban Gülbaba sírjához hasonló alapformát mutatnak, csakhogy ez esetben a nyolcszög körülbelül 4—5 méter magasságban sarokhevederek segítségével a négyszögből alakul át, amikor is úgynevezett sztalaktitrendszerek közvetítik az átmenetet. Az utóbbi rajzon, mely a mai Királyfürdő mellett állott »salétromos mecset «-tel azonos, díszesen tagolt, renaissance és bizánci elemekkel kevert homlokzat látható. Ez a jelenség és az ötször ismétlődő, benyomott csúcsívben, úgynevezett szamárhátban végződő kapu- és ablaknyílások ezt az épületet a Szinan által kezdeményezett török renaissance-építészet egyik jellemző késői alkotásává avatják. A legtöbb egyéb mecset és dzsámi tulaj donképen csak az új rítus céljaira ideigazított keresztény templom volt. Magukat •a keresztény szertartású templomokat csak a legnagyobb nehézséggel, kérvényezéssel, vesztegetéssel lehetett kijavítani. De vannak adataink arra nézve, hogy budai templomokon dolgoztak. így tudunk Tury Jánosné •esetéről, ki 1615-ben építőanyagokat szállított Budára a magyar eklézsia (mai Helyőrségi templom) építésére, illetve kijavítására. 17 ) Hasonló lehetett a helyzet a vár- és bástyaépítésben is, ahol szintén túlnyomó részben a meglevő középkori állapot kijavításáról, megerősítéséről, helyreigazításáról lehetett csak szó. Ez az építőmunka azonban a fejlődő hadiművészettel párhuzamosan egyre folyamatosabbá lett. II. Szolimánnak egyik 1542-ben kelt fermánja már világosan bizonyít élénk építőtevékenység, egész sereg újabb erődítmény keletkezése mellett. 18 ) Három épületfelirat (kettő a Nemzeti Múzeum Történeti Osztályában, •egy a Halászbástyái Kőemléktárban) Mehmed vezér és Kaszim basa, későbbi kajmakám, bástya- illetve toronyépítéseiről tanúskodik. 19 ) legtöbbet épített a XVI. században Mustafa basa, a XVII. században Kara Muhammed basa, aki azelőtt a Dnyeper torkolatánál álló nagy várnak az építési igazgatója volt. 20 ) Az egész hódoltság alatt folyt ez az erődítési munka, a helytartók mindent elkövettek, hogy távozásukkor a várat erősebb állapotban hagyják utódjaikra és a fentemlített bástyafeliratok után ítélve, egy-egy az ő nevüket viselő architektonikus alkotással örökítsék meg emléküket. »Az ozmán vezirek e bástyák mindegyikét egy-egy munkával díszítették. Ali pasa bástyája kettős. Karakas pasa, Báli pasa, Sulejman pasa, Szári Kenaan pasa, Sziarnó pasa, Kara Murád pasa bástyái mind különféle módon épített erős bástyák. . . . Eme középső vár valamennyi bástyája fehér, mint a gyöngy, s azért fehér és szép vár.« 21 ) A kővárépítés
