Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Asztalos Miklós: A magyarság Buda visszafoglalásában vitt szerepének jelentősége 162-182
180 ASZTALOS MIKLÓS Nincs terünk arra, hogy nyomon kísérjük a hadjárat és az ostrom minden egyes fázisát, de már a köztudomású tények futó áttekintése is meggyőz mindenkit arról, hogy a magyar csapatoknak a hadjáratban és az ostromban vitt szerepe igen jelentós volt. Különösen jelentős volt a lovasság szerepe a felderítés terén, amely nélkül a hadjárat sikere is kétségessé válhatott volna. És ezen nem változtat az olyan, végeredményben jelentéktelen mellékkérdések kiélezése sem, hogy vájjon melyik résztvevő nemzethez tartozott az, aki először nyomult be a várba. Bottyán János és huszársága biztosította rögtön a hadműveletek elején a Budára igyekvő székesfehérvári szpáhik szétverésével azt, hogy az ostromló sereg zavartalanul körülzárhatta a várat. Magyarok végezték el a pesti parton levő földművek nagyobbmérvű kiépítését s ennek a munkának a sikeres fedezését. A munkát fedező magyar huszárság a Duna mellett egész Kalocsáig levágtatott s annak török őrségét levágta. A veszprémi magyar huszárok jelentették, akik egészen Kszékig leportyáztak, hogy a vár felmentésére kiküldött török nagyvezír már mintegy 40.000 emberével elhagyta Eszéket s észak felé nyomul előre. Nagyrészt magyar huszárság verte szét, élén Petneházyval, az egri basa lovasságát s vágta le magát a basát is, amivel elérte, hogy az ostromlott Buda ebből az irányból semminemű támogatást nem kaphatott. A július 24-én tervezett rohamhoz Stahremberg mintegy 2000 magyart állított az első vonalba s az első, aki az ostromárokba betette a lábát, a győri gyalogosok őrnagya, örményesi Fiáth János és 600 hajdúja volt. Amikor pedig a roham egy rosszul sikerült robbantás miatt elmaradt, mint egy külföldi szemtanú feljegyzi, a magyarok nagyon zúgolódtak a roham elmaradása miatt. A vár védőinek július 25-én történt kirohanásakor igen tekintélyes szerepe volt Fiáth hajdúinak a kirohanás feltartóztatásában. Ugyanezen a napon 20 század magyar huszárt küldtek a közeledő török felmentő sereg elé, annak feltartóztatására. Az ostromló sereg július 27-én történt első általános rohamában Eszterházy János vezette azt az álrohamot, amely mintegy 2000 magyar hajdúval a Duna felől támadta meg az ostromolt várat. Hogy a magyar katonaságot az ostromló sereg mennyire megbecsülte, azt az igazolja, hogy a rohamot előkészítő tanácskozás elhatározta : »miután a magyar hajdúk a fegyverrel éppoly ügyesen tudnak bánni, mint a törökök, közülük bizonyos számot ki kell válogatni, a gránátosok mellé adni s ismeretes fürgeségüket a török mellvéd tetejének megmászására felhasználni.« Ennek volt az a következménye, hogy az északi oldalról megindult rohamban a császári gránátosok mellett az első sorban a magyar hajdúk indultak rohamra. Amikor ez a roham összeomlott, a győri magyar hajdúk egyik zászlótartója hágott fel a falakra és tűzte ki a magyar zászlót,ami új lendületet adott a rohamnak s aminek az lett a következménye, hogy az ostromlók megtarthatták az úgynevezett esztergomi rondellát. Az Eszterházy által vezetett álroham, amelyről már megemlékeztünk, a maga feladatát, a török figyelmének megosztását jól megoldotta. Ez
