Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161
EGY SIENAI SZEMTANÚ NAPLÓJA BUDAVÁR 1686-1 OSTROMÁRÓL 151 általános örömöt keltett mind a tisztek, mind a közemberek között. A párkányi tábort a nagy vállalkozás előkészületei foglalják el, a katonák vesszőfonadékok és sánckosarak készítésével hasznosítják a várakozás néhány napját. A párszáz lovasból álló előőrstől jó hírek érkeznek : a Duna mentén török ellenállás nem fenyeget, hamarosan elindulhat tehát a sereg. A folyó mindkét partját szélesen ellepő fényes katonaság gyönyörű látványt nyújt. A víz tükre alig látszik a hadak szükségleteit szállító hajók százaitól. Károly hadoszlopa június 19-én érkezik Buda alá, ahol elhelyezkedését a várbeliek nem zavarják, a török ágyúgolyóknak csak egy jobbágy esik áldozatul, de a foglyok vallomása szerint a védők minden áldozatra elszántan készülnek az ellenállásra. Pest helyőrségét a várba vonták vissza, ez alkalommal a bajorok egy agát és 30 törököt ejtenek foglyul s ezek azt állítják, hogy a falak között így is csak 7000 janicsár és 1600 spahi van a lakosságon kívül. Másnap »con la maggior maestria di guerra« a keresztények elkezdik az ostromművek építését, miközben I^odron horvátjai a környéken portyáznak s egy csauszt fognak el 40 törökkel, akik a megszállásról mitsem tudva, igyekeztek Buda felé. Várbeli szökevények hírül adják, hogy a török katonaság csak az esetben hajlandó komoly védekezésre, ha az ostrom elején minden ember 10—10 tallért kap, ha néhány fogságban tartott tiszt és közember visszanyeri szabadságát s a basa • megígéri, hogy nem fogja a végletekig erőszakolni a vár tartását. 21-én a bajor választófejedelem hadai átkelnek a Dunán s a palotai oldalon foglalnak helyet. Serényen folyik a futó- és vívoárkok asasa, az ütegek felállítása, s közben a lovasság Fehérvár felé keres dúsabb legelőket. Az alsóváros falán 24-én ütött rés akkora, hogy a vívók itt megvethetik lábukat. 26-án betörik az alsóváros kapuját is, e műveletek azonban nem csekély számú áldozatot követelnek, különösen a török éjszakai kitörése folytán. A keresztény tüzérség visszaveri ugyan a féktelen hévvel harcoló ellenséget, sőt a mieink üldözőbe is veszik, míg Starhemberg vissza nem parancsolja őket, de két kapitány meghal, több tiszt megsebesül s közemberekben 30 halott és sebesült a veszteségünk, 26 ) amiért csak az vígasztal, hogy a törökök még drágább árát adták vadságuknak : látni lehetett, hogy egész éjjel »con piccioli lumi« takarították be halottaikat a felső városba. 2 7 ) 27-én új harántárkok és ágyúfedezékek készülnek. A török ugyanazon a helyen, mint előző nap, újból kiront, de kétszeri eredménytelen kísérlet után 20 halottat hagyva árkaink előtt, kénytelen visszavonulni. Egy szökevény jelenti, hogy a basa fel van háborodva »per il cattivo successo délie due sortite« és 29-én a bajorok oldalán rohan ki a várból. Ez az összecsapás 10 halottunkba és ugyanannyi sebesültünkbe került, 28 ) a Steinau-ezred egy alezredese, Zwitterdal, is életét vesztette. Június 30-ról csak az ostrommunkálatok gyors haladását említi Amerighi »a dispetto di quel cane, che non ci lasciava un momento in pace.« 31-én mint örvendetes hírt följegyzi, hogy három rác pásztor többszáz juhot hajtott a fehérvári legelőkről a táborba. Július 1-én reggel öt 24 fontos ágyú és négy mozsár kezd működni s ez utóbbiak jelentékeny kárt tesznek az egyik nagy saroktoronyban. Másnap Lotharingiai Károly seregének közelítő árkai már csak alig 200 \
