Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161

148 VÁRADY IMRE alantas tisztek, természetesen szúk szemszögből látják az eseményeket s amikor szélesebb áttekintést akarnak nyújtani az ostrom menetéről, vagy hallomás után indulnak, vagy — nem ritkán — a hivatalos jelentésekből tájékozódnak. Érdekességük azonban éppen a kis részletrajzokban van, amelyek az ostrom stratégiai rekonstruálásához talán semmivel sem járulnak hozzá, de jellemzők a tábor életére, hangulatára s emberileg közelebb hozzák két és fél század távlatából az eseményeket és alakokat. A Budavár visszafoglalásának könyvészetében eleddig ismeretlen napló, amellyel itt foglalkozni kívánunk, minden tekintetben jellegzetes képviselője műfajának. Olasz önkéntes munkája, a vár eleste után névtelenül jelent meg, s dísztelen, olykor szinte nyers előadásban ad hírt egy lelkesen vitézkedő, eleven elméjű ifjú katonatiszt benyomásain és megfigyelésein át az ostrom 75 napjának azon eseményeiről, amelyeknek a szerző résztvevője s szemtanúja volt, vagy amelyekről társai révén közvetlen tudomást szerezhetett. Figyelmünkre nem annyira új adatainál fogva érdemes, mint inkább eddigi ismereteink megerősítőjeként s mert az egyetlen e nemű írás, melynek szerzője azonosítható volt és így az ő személyében mintegy a Budavár alatt küzdött névtelen olasz hősök iránt róhatjuk le e megemlékezéssel a kegyelet áldozatát. Siena híres régi nyomdájában, a Stamperia del Pubblico-ban 1686 december elején egy csinos kiállítású kötetke látott napvilágot Diario deli' Assedio e Presa di Buda comprendendo anche la Marchia a quella volta. Descritto da Cavalière Senese che milita in qualità di Volontario nell'E ser cito di S. M. Cesarea címen. Nem volt az egyedüli Budára vonatkozó munka, mely ez időben a városi nyomdát foglalkoztatta. Piemonttól Toscanáig és Sinigalliától Rómáig minden nagyobb templom hálaadó istentiszteleteket tartott, minden valamirevaló város örömünnepségeket rendezett Buda felszabadulása alkalmából s a poéták százai köszöntötték ékes latin és olasz ritmusokban a drága keresztény vérrel megváltott Ungaro Soglio-t.

2

) Siena közönsége is ujjongva osztozott Európa diadalmámorában. A S. Domenica di Siena templomban október 1-én Bonaventura Colombini dömés páter mondott óriási tömeg előtt ünnepi beszédet a nagy esemény jelentőségéről,

3

) a Madonna in Provenzano október 11-i Te Deum-ára a polgárság bőkezűségéből hetekig tartó munkával díszítették föl a templomot,

4

) a sienai akadémiák költői, papok és világiak, prózában és versben siettek kifejezést adni az összkereszténység, vagy a császárhű város nevében a győzelem feletti örömüknek

5

) s a szomszédos Pienza városka Francesco Maria toscanai herceg, Siena kormányzója bíborosi kinevezésével együtt már szeptember 8-án ünnepelte Buda visszafoglalását.

6

) Ebben az ünnepi hangulatban kétségtelenül nagy érdeklődéssel találkozott e kis ostrom-napló, hiszen Siena egy derék fiának a nagy küzdelemben való fegyveres részvételét hirdette s így a győzelem érdemének egy sugarát vetette magára a városra is. A névtelenség csak az utókor elől rejtette el századokra a szerző kilétét : a kortársak jól tudták s fel is jegyezték nevét, mely egy ideig annál nagyobb tiszteletnek örvendett a sienai patríciusok körében, mert egy másik, a könyvnél még hitelesebb bizonyság az ifjú lovag katonai kiválóságáról is ugyanakkor jutott nyilvánosságra.