Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161

Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról* Az 1686-i ostrommal foglalkozó egykorú olasz nyomtatványoknak szinte áttekinthetetlen áradatában, a történeti szempontból értéktelen tömérdek lom között, amelyet ügyes nyomdászok hoztak forgalomba a nagy esemény izgalmában élő közönség kiváncsiságának kielégítésére és üzleti érdekből, nem egy hasznavehető, a tények hűséges megörökítésére törekvő írás is napvilágot látott — s merült érdemetlen feledésbe. A modern napisajtó haditudósításait helyettesítő röpívek s apró füzetek (giornale-k, diario-k, ragguaglio-k, relazione-k) szinte kivétel nélkül a Bécsben nyomtatott hivatalos jelentések adatait ismételték, legtöbbször csonkán, elferdítve, mende-mondákkal tarkított tálalásban. Kiadóik legfőbb törekvése a gyors hírszolgálat volt : a források megbízhatóságát inkább csak hangoztatták, semmint komolyan vették. Ezeknek a rendszerint hetenként megjelent közleményeknek nagy keletje volt, tekintélyes példányszámban kerültek forgalomba, tehát elég bőven maradt is belőlük mutatóba, olasz városi és családi könyvtárakban. Nagyobb hitelre érdemes, szemtanúk tollából eredő írások azonban — az akkori közlekedési és nyomdai viszonyok mellett — csak kivételesen, s akkor is jelentős késéssel juthattak a nyilvánosság elé az ostrom folyamán. A táborban készült naplók túlnyomó része vagy megbízásból íródott, hivatalos kiküldöttek, követek részéről, esetleg egyes előkelő személyiségek használatára, s csak kéziratban maradt fönn az utókor számára, vagy pedig a győzelem után jelent meg könyvalakban, amikor a tömegek lelkesedése és öröme ugyan még elég nagy volt ahhoz, hogy dicsőítő ódák s epopeák kiadása jó keresetet ígérjen a nyomdáknak, de már csak a magasabb körök érdeklődtek az ostrom története, tehát elmúlt, aktualitásukat vesztett események iránt. Bzért volt, hogy a mai napig is több-kevesebb komoly történeti érdekkel bíró naplók rendszerint íróik, vagy ezek családjainak költségén, csekély példányszámban láttak napvilágot s nem igen kerültek közkézre, hanem kegyelettel őrzött emlékekként főleg hozzátartozók és barátok könyvtáraiban temetődtek el és sok esetben mindmáig elkerülték a kutatók figyelmét. Az ilyen írások szerzői legtöbbször előkelő származású önkéntesek, ami nemcsak a címbeli »volontario«, »venturiero« jelzésből tűnik ki, hanem a nagy rokonszenvből és tájékozottságból is, amellyel az Európa minden országának főnemességet fényesen képviselő önkéntes-alakulatokról megemlékeznek. Bár Károlyi Árpád gondosan megrostált adatai alapján bizonyos, hogy ezeknek az önkénteseknek sem számuk, sem haditetteik révén jelentős szerep nem jutott Budavár ostromában, sőt vakmerőségük és dicsőségvágyuk nem egyszer zavart okozó vállalkozásokba sodorta őket