Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
116 BANFI Fl/miO művekkel látta el. Bástyája nem is próbaépítmény volt, hanem tervszerűen a vár »Achilles sarká«-nak megerősítésére építtetett, mely aztán épp e bástya által lett legvédképesebb. Roggendorf 1530-i ostroma ugyanis nem csupán a kastély déli oldalának gyengéjét mutatta ki, de utalt az északi oldal ama hiányára is, mely lehetővé tette az északkeleti sarok megközelítését. Mivel pedig e sarok a Felső-város legemelkedettebb pontja volt, elvesztése igen nagy veszélyt jelenthetett a várra nézve, miért is Zápolya János sietett kiküszöbölni a fenyegető veszélyt az egész északi oldal megerősítésével. Giovio és Istvánfi ugyan csak az északkeleti sarok-bástya és az északnyugati Esztergomi-rondella építkezéséről tanúskodnak, de a kettős fal 52 ) szerves összefüggése e védművekkel, melyek azt a várhoz kapcsolják, nem hagy kétséget aziránt, hogy a kettős fal építését is bolognai Domonkos mesternek tulajdonítsuk. így jött létre a legbelsőbb, harmadik, azaz Mátyás-korabeli falon nyíló Esztergomi-kapu irányában a bécsi kapu, mely az újonnan emelt kettős falat osztotta két szakaszra. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy napjainkban a vár északi frontját képező várfal az 1686-ban létezett három fal egyikével sem azonos. Ugyanis a bolognai mestertől épített kettős fal közül a külső jó néhány méterrel kijjebb feküdt, s minden bizonnyal a várhegy lábánál. Ezen külső falnak a Bécsi-kapu és a sarok-bástya közötti szakasza egyetlen kötőgátat alkotott, viszont a Bécsi-kapu és az Esztergomi-rondella közé eső szakaszt két félrondella és három kötőgát alkotta. E külső fal megett egy kb. 21—22 m széles és 6 öl mély árok húzódott, — hol ma a »Primás-bástya« sétánya terül el, — melyben a külső falhoz az ágyúk és a védők szabad mozgása céljából jó széles földtöltés emelkedett. Az árok mögé emelte a bolognai mester a második falat, — hihetőleg a Nándor-laktanya s az államnyomda északi falainak s a Primás-bástyára kiugró házak kerítéseinek irányában, — még pedig oly magasra, hogy a megette elhelyezett ütegek a külső fal felett tüzelhették az alanti terepet. A kettős falat a sarok-bástya és az Esztergomi-rondella kötötte a harmadik, azaz Mátyáskorabeli falhoz. E céljának megfelelően a bástya »torka« is kétszerese volt a szokott hosszúságnak, úgyhogy oldalaiba emeletszerűen épített kazamattákból az ágyúk egyformán oldalazhatták mindkét falat. 53 ) A kazamatták szokatlanul nagy száma miatt, melyet e bástya különleges funkciója követelt meg, a bolognai mester olymódon biztosította a bástya oldalainak védelmét, mely a veronai példával szemben határozott fejlődést mutat : a bástya homlokainak meghosszabbításával ugyanis, az oldalakat ú. n. fülekkel (»orecchioni«) látta el, miáltal a bástya elnyerte azt a végleges arculatot, melyet az egyetemes fejlődés folyamán külföldön csak később öltött fel. Ezenkívül a bástya tetején egy hatalmas »ágyútrónt« (cavaliero) képezett : szintén teljesen új vonás a hadiépítészet fejlődésében, melyhez a Mátyás-korabeli kerítésnek Marsigli nagy térképén »Erdélyi-torony« elnevezéssel említett sarok-erődítményét használta fel. Nem meglepő tehát, hogy az ilymódon képzett bástyát újszerűsége miatt korabeli írók »csodálatos«-nak nevezték. De hasonló leleménnyel építette fel a bolognai mester az északnyugati sarok Esztergomi-rondelláját is. 54 ) Ez 1686 előtt a mainál még nagyobb, mintegy 52 m átmérőjű volt, s nagy jelentőséget az a körülmény biztosított neki, hogy belül üres volt. '
