Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
BUDA ÉS PEST ERŐDÍTMÉNYEI 1686-BAN H3 jelentősége is megvilágosodik előttünk, melyek tényleges bizonyítékul is szolgálnak tételünk igazolására. Ilyenek ama XV. század eleji, ma már elveszett látképeket reprodukáló kései metszetek, melyeken a Zsigmondkorabeli állapot ábrázolását ismertük fel. Mindenekelőtt Siebmacher hivatkozott metszete, mely igen világosan szemlélteti a Felső-városnak pilléres és tornyos házakból s a közbeeső palánkokból összerótt zárt kerületét. A hihetőleg Brocquière rajzát másoló Houfnagel, s az »Istituto storico e di cultura dell' Arma del Genio« birtokában levő metszet szintén védöv nélkül mutatja a Felső-várost. Sőt a Schedel-krónika hitelesnek elismert látképén, mely pedig semmi esetre sem készülhetett 1467 előtt, ugyancsak védöv híjával látjuk a Felső-várost. E látképen, mint már Salamon észrevette, a Felső-városnak csupán a keleti kapuját védő művét láthatni. »Ez — szerinte — egy kupolás forma épület, melynek fala négy oldalú, s fedele is négyszögű, de ennek ormai negyedkört képezve találkoznak a tető gombjánál. Ennek háta megett mintha egy hasonló kúp tűnnék fel, távolabb talán egy belső kapu. Gyalogosok és lovasok, nem pedig szekerek számára látszik építve lenni, mert kettős keskeny nyílása van, s koronájául a fedél alján egy tornácszerűen kiálló, de a fedél alá befoglalt párkányzat látszik . . .« Az ily módon értelmezett történelmi és grafikai források nem hagynak kétséget az iránt, hogy a Felső-város védöve Mátyás alatt, 41 ) pontosabban 1467 és 1490 között jött létre, mintegy természetszerű folytatásaként a nagy király által Aristotele Fioravanti tervei szerint folyamatba tett építkezéseknek, melyek tehát a hadi technika követelményeihez képest nemcsak a kastélyt tették korszerűvé, hanem a Felső-várost is ellátták a szükséges védövvel. Eszerint tehát a Felső-város védövének keletkezése a kastély építészeti fejlődésének harmadik szakába esnék, attól kezdve azonban párhuzamosan fejlődik ezzel; ugyanis miként Zápolya János, úgy a török uralma is, nemcsak a kastélyt korszerűsítette, hanem megfelelő védművekkel járult a Felső-város védövének megerősítéséhez is. A Felső-város védöve, mely a közbeeső (IV.) piac révén kapcsolódott a kastélyhoz, minden oldalán egy-egy kapuval rendelkezett ; ezek közül a keleti oldalon a régi Szent János-kapunak az új Vízi-kapu, az északi oldalon a régi Szombati-kapunak az új Esztergomi-kapu, s a nyugati oldalon a régi Zsidó-kapunak az új Fehérvári-kapu felelt meg. A Felsővárost déli oldalán a kastélytól a IV. udvar északi fala választotta el, melyet a fegyvertár északnyugati szárnyának építésekor (1725—30) választófalképen megtartottak; mikor azután 1901-ben a fegyvertár leromboltatott, előkerült a Felső-városnak e falba vágott kapuja, a pincében pedig megtalálták ama boltíveket, melyek a fal ágyúpadját (»piattaforma«) tartották. A Felső-város a keleti oldal felől, — egyrészt a Duna miatt, másrészt a várhegy meredeksége miatt, — legkevésbbé szorult megerősítésre, miért is itt csak egy egyszerű falat húztak, mely alapformájában teljesen igazodott a várhegy kerületének szeszélyes alakulásához. S bár ilyen formájával a keleti falszakasz a középkori várépítészetnek már a XV. század végén is elavult jellegére vallott, mindazonáltal természetadta helyzete miatt joggal állíthatta egy katonai író, hogy a vár ezen oldala minden időben a legerősebb vala. 42 ) Más volt a helyzet a Felső-város nyugati 9 Tanulmányok Budapest múltjából V.
