Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 93 tékeny veszteséggel ismét el kell vonulniok. Nem látjátok tehát? bármily nagy és erős volt is a hadsereg, nem volt egyéb kiszáradt lábaknál, amelyek •önmagukban tehetetlennek bizonyultak. Az örök Bölcseség csak játékot űzött ilyen tehetetlenséggel, be akarván bizonyítani, hogy nélküle nyert játszma nincs. Mi tehát a teendő? Leopoldus, a bölcs, az isteni és emberi játékban tapasztalt hős, csakhamar észrevette, hogy az ima fegyvere hiányzik itt, amellyel Isten erejét meg lehet hódítani és meg is lehet tartani. A császár ismeri a Makkabeusok könyvének 3. fejezetét : »a háborús győzelem nem a katonaság mennyiségétől függ, hanem az égi erőtől, amely lelkükbe költözött.« Miután pedig a lotharingiai herceget még egyszer kiküldte, hogy ostromolja meg Buda várát, ő maga székvárosában az ima fegyveréhez nyúlt. Sőt nemcsak térdenállva imádkozott a Legszentebb Sacramentum előtt, mint az osztrák ház legyőzhetetlen pajzsa előtt, hanem gazdag alamizsnát osztott és egész udvartartásával kenyéren és vizén élt. És ugyanezen a napon a császáriak megverték a török segélycsapatokat, röviddel azután pedig dicsőséges rohamban elfoglalták Budát. Amíg tehát Lipót Mózesként két karját kitárva imádkozik az Oltáriszentség előtt, Jósua, a császári hadsereg generálisa győz Abimelek, a dölyfös török felett. Mohamedet híveivel együtt lebuktatják trónjáról és kiűzik birodalmából, mert Iyeopoldus sohasem fog kifáradni abban, hogy kezét Isten felé emelje, hisz két kiváló támasza van, először is Eleonórában, a császárnéban, akit szintén bizalom és hit tölt el Isten iránt, másodszor Józsefben és Károlyban, akik Iyeopoldusnak győzelmes és az egész kereszténység számára hasznos két karját mindenkor támogatni fogják. Ludens in orbe terrarum. Az örök bölcseség játszik a földön és némely embert kedve és kívánsága szerint hagy élni. Ezeknek merész gondolataik támadnak, szentség nélkül csodákat akarnak művelni, csak hogy tiszteltek és nagyrabecsültek legyenek ezen a földön. Miként a babiloniak, úgy dicsekedtek eddig a dölyfös pogányok, akik rablásból építették fel a maguk annyi királyságból álló Babilonját. De mert az ilyen Babilon nem az igazi Isten tiszteletének fundamentumán épült, az örök Bölcseség beleavatkozott a játékba, hozzáfogott, hogy megsemmisítse munkájukat Iveopoldusnak, Isten alázatos szolgájának fegyverei által. . . Ne féljünk az ellenség további fölkelésétől és ne ijedjünk meg az ellenség nagy tömegétől. Krisztus ugyanis jobban megvédi az ő szolgáit, mint amennyire az ördög képes ellenségeinket ellenünk ingerelni. És aki fél az Úrtól, nem félhet a barbár és vad népektől. Te istenfélő hős Iyeopoldus, az örök Bölcseség megígéri Neked, hogy valamennyi ellenségeddel szemben megnyered a játszmát, amiért nem csupán a mai napon, hanem mindenkor szívünk egész bensőségével adunk hálát Istennek, lélekben, lélekkel és lélek által. Kimagasló szentbeszéd Christ. Aug. Pfaltznak 227 ) »Türken-Fall in einer Sieg und Danck-Predigt nach gluecklicher Eroberung der Havptstadt Ofen« c. prédikációja. A török elleni izzó gyűlölettel eltelt prédikáció elmondja, hogy 1683 óta 9 csapás érte a törököt. A legújabb csapás számára Buda visszafoglalása, amely a nagyvezír és a felmentő török sereg szemeláttára történt. Felszólítást intéz a keresztény németséghez, hogy
