Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN g& ungeachtet der Feind zum Accord weisse Fahnen ausgestecket, mit stürmender Hand erobert, da der Commendant Bassa in seinem Hause, am Schloss, massacriret, der Vice-Bassa aber nebst dem Janitscharen-Aga, so sich zwischen zwei Zwinger retiriret, und auf Gnad und Ungnade, nach langen Gefechte, ergeben, nebst 3000 gefangen genommen, 100 gefangene Christen erlediget, 494 Stück-Geschütz, samt überflüssigen Victualien- und Kleinodien zur Beuthe gemacht worden ; insonderheit hat ein Fourirer von Pfaltz-Neüburgischen Regiment von einem Judem (ohne 1000 Gulden Ranzion) die Tabulas Mosis von Massiv guten Golde zur Beuthe bekommen, welche derselbe Kayserl. Maiest. übergeben, davor ihm, — 700 Gulden baares Geld aus Kayserlicher Cammer gegeben worden, bey solchen Umständen ist, — das Haupt des Königreichs Ungarn, — zum Christenthum wieder gebracht ; wesswegen, zu steten Andencken viel schöne SchauPfennige sind gemüntzet, und unter andern auch folgende Acclamationes Anno expugnatae Metropoleos Budeanae per Chronosticon cum spe ad ultriora, gemachet worden.« A felszabadító hadjárat harmadik periódusában, 1690-ben került válságos helyzetbe. A török francia segítséggel visszafoglalta Belgrádot és az egész német birodalomban rémület lett úrrá arra a hírre, hogy a török a császári hadsereg erőtlen állapotára való tekintettel Budát fenyegeti. A »Neu eröffnetes Staats-Zimmer«

223

) 1691-ben keresi az okokat, amelyek a keresztény fejedelmek és birodalmak egyenetlenségét eredményezték és ezzel, mint már annyiszor, Európa békéjét veszélyeztetik. Az okokat a következőkben jelöli meg : Az uralomvágynak már oly telhetetlen mértéke áll fenn, hogy az nemcsak Európa hatalmasait, hanem gyámoltalan] ait is megejtette. Hogy ivadékaikat és azoknak uralmát elterjesszék, egész Európát a nyugtalanságnak és véres harcoknak színhelyévé teszik. Pedig nagyon megszívlelhetnék Platon nyolcadik levelének igazságát : »Qui multa aliis inferunt damna, ipsi multa ab aliis vicissim patiuntur.« A francia kakas nem veszi tekintetbe az előtte lebegő spanyol példát és annak ellenére, hogy amúgy is gazdagodik és boldogul, még ezen felül monarchikus féktelenségekben tobzódik. A francia kakas volt századokon át Burópa vészmadara, amely nem tudott saját tanyáján nyugton ülni, hanem hol Spanyolországba, hol Itáliába röppent, hol pedig a spanyolok leigázta Németalföldre, sőt a római birodalomba is, hűbéresével együtt. Ezeket az országokat, amelyek különben békében éltek volna, vérszomjas harci rikoltásaival nemcsak izgalomba hozta, hanem romlásba is döntötte. Mindezt csupán avégből, hogy átkozott uralomvágyát kielégíthesse. Pedig Franciaországra is áll a közmondás : aki másé után fut, könnyen koldusbotra jut. Burópa békéjének második zavaró oka a vallási megoszlásból eredő f enekedés és engesztelhetetlen gyűlölködés. Ennek jegyében mocskolódik be a keresztény Európa saját vérével, ugyanakkor, amikor minden fejedelem keresztény és békeszerető uralkodónak kívánja címeztetni magát. Pedig »Nullum maius principis ornamentum, quam pacis custodia est.« Végül nem csekély mértékben járultak Európa békéjének fölforgatásához az uralkodó családokban történt változások. Mindezeket a tételeket bő példával illusztrálja és a XVII-ik század mozgalmas történetének részletes összefoglalását nyújtja. Különösen erős bírálatban részesíti XIV. Lajos politikáját, amely a fel-