Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
( A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN 81 ségek borzalmas szorongatottsagukban kénytelenek lennének a francia Lajoshoz könyörögni segítségért s hogy ezt könnyebben elérjék, fel kellene ajánlani neki a római császári koronát, vagy legalább is a dauphine-t kellene római királlyá kikiáltani. Nyilván ez volt a francia cselszövények igazi célja, mert Franciaország remélte, hogy »oblique force« útján elérheti azt, amit az elmúlt években nyílt erővel, fegyverekkel nem tudott magának kivívni. A francia miniszterek e ravasz államcsínye azonban balul ütött ki. Mikor kieszelték, nyilván nem gondolták meg »quod Imperia sint fatalia« és hogy a legbölcsebb intrikák is csak akkor termik meg gyümölcsüket, ha az idő kedvez nekik, különben azoknak gyümölcsét más aratja le. A Szent Ingának azonban győzedelmeskednie kell a török birodalmon és mindazoknak pirulniok kell, akik ily magas célokat emberi erőszakkal meghiúsítani merészkedtek. A francia politika játéka az egész felszabadító hadjáratot végigkíséri. A német irodalom állandóan rámutat XIV. Lajos és a francia diplomácia ellenséges magatartására, amely a hadjáratok folytatását annyiszor megakadályozta és a török ellenállóképességét megnövelte. A francia »StaatsModell« sokszor humoros és szatirikus beállítása mellett komoly, tárgyilagos állásfoglalásokkal is találkozunk és vissza-visszatér az a vélemény, hogy Buda első ostromának sikertelensége a franciák rovására irandó. Az »Inter ortum et occasum exiguum discrimen internoscitur« 216 ) c. 1688-ból származó röpirat, mely a különbékét kötött Velence és főként XIV. Lajos ellen kel ki, a következő véleményt nyilvánítja a franciák magatartásáról. A franciák okai annak, »dass man unterschiedlicher Orthen des Römischen teutschen Reichs ansehnliche Mächten auf der Krön Franckreich weitere attentate zurückhalten müssen, und also der Römischen Kaiser gegen die Türeken mit so ergebigen Kräfften, als man gerne gewolt, nicht seeundiren können, dahero auch erfolget, dass die erste Belagerung Ofen fruchtlos und mit so unbeschriblichen Schaden auff Christlichen Seiten, insonderheit mit Ruin des meisten Theils von der so ansehnlichen Käyserlichen Armee, an Reutherei so wol als Fuszvolk zu mit weniger Glori und beschertzung der Feinde aufgehoben werden müssen.« A kor kedvelt szatirikus-polemikus dialógusainak is állandó tárgya a francia intrikák céljának felfedése. A hadjáratok sikerei a francia politika csődjét jelentik és vele mindazokét, akik XIV. fajosba helyezték reményüket. Az 1690-es évek legelején megjelent »Entretien politique du Comté Tekeli et du Grand Mufti« 217 ) c. nyomtatványban a mufti szerint »ce fut l'amitié de Louis XIV. qui fut cause... de la perte irréparable que nous avons faite de Bude et de plusieurs autres places en Hongrie.« Thököly vereségének is e szerint a francia barátság az oka, amire azonban Thököly csak azt válaszolja, hogy ez nem a mufti, hanem a szent liga tagjainak szájába való beszéd. Igaz, hogy ez a nyomtatvány is azt a német álláspontot képviseli, amely a magyarországi felkelés tulaj donképeni hátteréről nem akar tudni és számtalan változatban hozza ThöKölynek és a töröknek a tudomására, hogy pusztulásukat a franciáknak köszönhetik. De már jóval ezelőtt, 1684-ben is a »Newes Pituiet-Spiel« 218 ) óvja a törököt a »francia kártyától«. A kétoldalas párbeszédben a nagyvezír 7 Tanulmányok Budapest múltjából V.
