Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása, 1511 87-110
106 KEXÉNYI B. OTTÓ Egy Lőrinc nevű, a szerzetesek szolgálatában álló világi emberről (conversus fráter) pedig azt olvassuk, hogy bajából felgyógyulva egészségének jelvényét hagyta a kápolnában, (cap. LXXX.) A csodák egy része a magyar történet általános eseményeivel kapcsolatos. Talán a kosztolányi cseh rablók elleni hadjárattal van összefüggésbe szántóteleki Mihály esete, akit tizenkettedmagával a cseh rablók elfogtak, kalodába zártak és halálra szántak. Fogadalmuk után azonban könnyen kiszabadultak a magas helyről (de loco altissimo et sublimi saltum dantes). A segítségben részesülők közül azonban csak Mihály teljesítette fogadalmát, (cap. XXVI.) A cseh háború emlékét idézi Écsi (de eech) Bertalan és György nevű két előkelő ember, akiket a cseh fogságból Szent Pál szabadított ki. (cap. XLI.) Mátyás hadseregének már említett német vezére szintén a cseh háború idején szenvedett sebesüléséből gyógyult meg. (cap. LII) Egy nemes ember szolgája pedig ugyancsak Szent Pál közbenjárására szabadult meg Ragistyán vár börtönéből, (cap. L.) A Csanádban, Temesvár, Nagyvárad körül történt török pusztításokra jellemző esetek a következők. 1471-ben két nemes asszonyt fogott el a török. Az egyiket, Nagy Mátyás özvegyét Parodina várába hurcolta, de Szent Pál segítségével kiszabadult a fogságból. A következő éjjel azonban a szerbek a Szávánál ismét elfogták, de azután megkönyörültek rajta. A másik asszony pedig Temesvár körül a török elől gyermekeivel az erdő sűrűjébe menekült és csodás módon szabadult meg. (cap. XXXIV.) 1471. karácsonya körül a török elpusztította Temesmegyét. Hgy István nevű ember, akit a törökök körülfogtak, csodálatos módon szabadult meg. (cap. XL.). 1472-ben pedig a Csanádból származó Sárkány Balázst fogta el a török feleségével együtt. Törökországba vitte rabságba, ahol tíz évig éltek és két gyermekük is született. Majd eladták őket Palesztinába, (ad sepulchrum domini venditus) ahonnan gyermekeikkel együtt csodálatos módon szabadultak meg. (cap. XLIII.) Ugyancsak ez évben a csanádi dúlások alkalmával egy Benedek nevű embert sok más. társával együtt a török a Morva folyóig hurcolt. Amidőn Szent Pálhoz fordultak, bilincseik viaszként lágyultak meg s mindnyájan megszabadultak, (cap. XLVII.) A bajok között gyakran szerepel az erőszak, amelyet védtelen, egyszerűbb sorsú egyének, de néha nemesek is, részint a nemesség, részint pedig útonállók garázdálkodása miatt szenvedtek el. Ilyen 1470-ben két somogyi embernek, leperdi Bálintnak és fiának Péternek esete, akik közül az elsőt egy nemes kalodába zárva megkínzott, a másikat pedig útonállók fosztottak ki. (cap. XXIX.) Ugyancsak ebből az évből olvasunk egy erdélyiről, akit bilincsbe vertek, (cap. XXXII.) Ilyen 1471-ből egy horvátországi nemesnek bebörtönzése Magyar Balázs által (cap. XXXVII.), 1472-ből a Debrecenből származó Margit nevű nő Demeter fiának háromhónapos bilincsekben tartása (cap. XLV.), két temesvári előkelő, öreg bíró esete, akiket ellenségeiknek vádaskodása királyi rendeletre börtönre ítélt. (cap. LIII.) Ismerünk 1472-ből egy vallomást, amelyet egy vasravert egyén mondott el Szent Pál sírjánál, (cap. LIV.) Összefoglaljuk azokat a személy- és helyneveket, amelyekkel Bálint művének eme részében találkozunk. Személyneveink a következők : Somogyi Lőrinc Maloncsáról (I.), Keszi János Budáról (VII.), ceglédi
