Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában : előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról 18-29
24 NAGY I,AJOS olyan nyelvet beszélnek, mint más illyr törzsek s Alföldi András történeti vizsgálatai is erre az eredményre vezettek. A hegy déli részének újabb átkutatása alkalmával a várfalak egyes részeit még sikertilt megtalálnunk. Apró próbaásatások pedig ugyanazt a kerámiát hozták napfényre,, mely a tabáni ásatásokból ismeretes. A tabáni ásatás nem is volna teljes, ha röviden nem követné a Gellérthegy déli részének a felkutatása. Kz a rész is állandóan lakott volt. Legjobban mutatja ezt az 1904-ben a vízművek építése alkalmával szórványosan előkerült kerámia, melyben a bodrogkeresztúri kultúra füles köcsögeitől, a késő bronzkoron át a késő L,a Tène grafitos anyagú csuporáig minden megtalálható. A tabáni ásatás őskori szegényebb anyaga innen bővülne legszebben (XII. tábla 1. kép). Ezen a területen kell megtalálnunk az Eravisci előkelőinek temetőjét is. A sírleletek adnák meg a legmegbízhatóbb átmenetet az illyr-pannon korszaktól (!) a római uralom I. századának végéig. * * * A tabáni ásatások anyagában, mint már említettük, tiszta római ízlést mutató tárgy csak kevés fordult elő. Amint a késő L,a Tène anyagban érem nincsen, ez áll a következő századokra is. Ásatásaink folyamán csak I. Claudius császár egy jó állapotú középbronzát találtuk. 18 ) Térképünkön a 24. szám alatt épületnyomot láthatunk. Kz annak a hatalmas falnak csekély nyoma, melyet 1934-ben csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtak eltüntetni, mikor a házakat lebontva, alattuk egy 2-40 m vastag, forrómésszel kevert, mészkövekből álló, akkor középkorinak ( !) megállapított maradványra bukkantak. Ma csak a fal egy kis része látható, de megmaradt folytatásának az iránya (XIII. tábla). Ez a fal volt annak a római őrtoronynak egy részlete, melyet Frigeridus Pannónia Valeria katonai parancsnoka épített Kr. u. 374-ben. A fal római voltát eldöntötte a falazás technikája, a beépített római téglák és a környéken talált késő-római leletek. Sajátos, késő-római hadi építkezésre vallott az is, hogy mikor az őrtorony alapjait ásták, akkor először karókat, cölöpöket vertek a nyers agyagba, szorosan egymás mellé. Kzek 30—40 cm mélyre voltak leverve, körülbelül ennyire álltak is ki s ezekre öntötték a forrómészbe ágyazott mészkő falazást (XII. tábla 2). Ugyanez a technika előfordul Paulo vics István által felásott nográdverőczei őrtoronynál is, mely ugyancsak ebből az időből való. De hogy mily általános volt, azt a legio II. Italica tábora is mutatta,, melyet Locic mellett ásott ki Iyorger. 19 ) A római várna mellett bizonyít,, hogy a déli faltól 9-20 m-re megtaláltuk a várat körülvevő árok egy részét. és ebbe leomolva a délnyugati sarokfal hatalmas darabját. Az őrtorony keleti fala az Attila-körút építésekor ment tönkre. Kisméretű lehetett, hossza—szélessége 15—20 m, megfelelt a csillaghegyi és budakalászi, ugyancsak Frigeridus által emelt burgusok méreteinek. S hogy építését Frigeridus nevétől elválasztani nem lehet, azt a sok bélyeges római tégla is bizonyította, melyek a vezér és tisztjei nevét mutatják. Ezek mind a fal közelében kerültek elő, tehát elválaszthatatlanok az őrtoronytól. A bélyegek töredékesen maradtak fenn, de más, általunk nagyobb számban felásott limesmenti erődök anyagában teljes példányok is maradtak fenn
