Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában : előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról 18-29

22 NAGY I.AJOS azonban szegeznünk, hogy csak a kerámiai csoport gazdag, bronz- vagy csonttárgyakat, egy-két fibulán kívül, alig találtunk s ez a telep jellegének megállapításánál bír fontossággal. A késő kelta kerámiának egyik jellegzetessége a jól iszapolt vörösre égetett kancsókon vörös és fehér sávos festés s ezen belül vonalas festett díszek alkalmazása (VIII. tábla 1. szám, IX. tábla 2—8. sz.). A csehországi Stradonitz-ban találták eddig legnagyobb számban és változatos formában, míg hazánk területén csak szórványosan jelentkezett.

8

) Nagy számban kerültek elő grafittal kevert anyagból vastag peremű csöbrök, csuprok, melyek oldalait függőleges vagy keresztező rovátkolások díszítik. Jellegzetes nyugati késő kelta forma, mely a galliai Alesiából volt ismeretes először. Előfordul Baselben, Stradonitzon, a magyar Felvidéken,

9

) ismeretes Újpestről és Nyitráról is. (X. tábla 9—12. sz.) Nem hiányoznak a besimított vonalas díszítések, a bekarcolt hullámos vonalak, és szerepel a benyomott díszek alkalmazása. (XI. tábla 1—11. sz.) A legváltozatosabb formájú és díszítésű edények fordultak itt elő zárt leletben s így korukat pontosan tudjuk megállapítani. Ehhez járul, hogy két fazekas kemencét is találtunk, melyeknek hulladékanyagában ugyancsak minden változat jelen volt.

10

) Most kaptuk meg a római császárkor I.—

II. századi benyomott díszű barbár kerámiájának az előfutárját, az ősét. Novotny

12

) és Menghin

13

) éles polémiáját a Duna-menti keltaság benyomott díszítéseiről a tabáni anyag világosan eldönti. Tabán vezet rá, hogy a későrómai-barbár kerámia besimított díszítése is honnan ered (eingeglättete Keramie).

14

) Ez a késő kelta kultúra, mondhatjuk telepváros, nem tűnt el a római uralom korával. Ásatásaink alkalmával kimondottan római ízlésű cseréptöredékek csak kevés számban jelentkeztek. De a kelta fazekasok már átveszik a római formákat, szerepel a Dragendorff 37. számú edénytípus. Említést érdemel, hogy a névleg ismert kelta fazekasnak, Resatusnak több edénytöredéke is előkerült, vegyesen tiszta La Tène stílusú darabokkal (XI. tábla 12. sz.). Resatusról tudjuk, hogy csak a Kr. u. 1. század fordulóján hozta fel gyárát Pogánytelekről Aquincum vidékére. A tabáni kelta telep megőrizte régi jellegét, a római kultúrát nem fogadta be. A La Tène utolsó szakaszának itt hosszú élete volt. A tabáni ásatásoknál előkerült kelta putrilakások, tűzhelyek, polgári település hagyatéka, nem választhatók el az Eravisci néptörzstől, melynek megerősített vára a Gellérthegyen állott, ahol a civitas vezetősége székelt. A Gellérthegyen — főleg a déli lejtőjén — laktak az előkelőbbek. A déli oldalon helyben talált sírkövek mutatják, hogy ott volt a temetőjük is.

15

) Ugyanitt került elő egy kelta szentély, melynek területén T. FI. Titianus augur oltárkövét találták meg ; a császár, a császári ház és a civitas Eraviscorum üdvéért állította a 3. század közepe táján.

16

) Fröhlich, Hampel, Kuzsinszky már behatóan foglalkoztak a kelta civitasok jelentőségével és a római uralom egész idején való fennállásukkal.

17

) Ez az eraviscus törzs volt az, mely a gellérthegyi hallstattkori várat a Kr. sz. előtti 1. évszázadban megszállotta. Mint új nyugatról jövő honfoglaló rátelepedett az illyr-pannon őslakosságra s kultúrája átvételére kényszerítette. így volna érthető Tacitus megjegyzése, hogy az Eravisci