Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában : előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról 18-29

Tabán a régészeti ásatások világában. (Előzetes jelentés az 1934—1935. évi ásatásokról.) Pest város eredetét tisztázták az 1932. évi ásatások. Az a hatalmas római vár, melyet Diocletianus császár 294-ben épített s melynek irodalmi említése Idatius »Fasti-jából közismert, indította a kutatókat arra, hogy a budai átellenes oldalon is kell egy hasonló, ha nem is olyan nagy védelmi művet találni.

1

) Az a nagyarányú rendezés, mely Tabán rozoga házainak lebontását vonta maga után, lehetővé tette, hogy fővárosunk ezen eddig elhanyagolt részeit régészeti szempontokból is tanulmányozhassuk. Régebben Rómer Flóris volt az első, aki feltételezte, hogy a római impérium ezen fontos pontján, ha nem is erősen kiépítve, kellett egy római várnának állania.

2

) A beépített utcarészek miatt adatokat nem találhatott. Hibás volt a pesti várról való elképzelése is, melynek romjai legutóbb e sorok írójának ásatásai alapján kerültek napfényre. Tabánt úgy kezelték, mint Aquincumtól idegen területet, noha itt is találtak sírköveket s másodlagos felhasználásban díszes mithológikus reliefet.

3

) Ebből történeti következtetést levonni nem akartak, vagy talán az eddigi ismeretek alapján nem is mertek. Budapest ezen pontja évezredeken át tranzitó-állomás volt ÉszakEurópa és Nyugat-Magyarország, valamint az Aldunán keresztül feljövő bizánci és nyugati kereskedelem között. A Közép-Duna ezen területe nem csak adott, hanem magába olvasztotta mindazon kultúrjavakat, amelyek helyzeti fontosságánál fogva befogadó állomássá tették. Az 1934. évi ásatásoknál, amikor csak a legjobban veszélyeztetett és lebontásra kerülő házak pincéiben dolgoztunk (Attila-körút 54—60. sz.-ok), világos lett előttünk, hogy ez a terület a bronzkor, valamint a későbbi korok idejében településre alkalmatlan volt. A XVI. század az, amely itt épületeket emelt, rendeltetésüket azonban a pincékben folyt ásatások alkalmával megállapítani nem sikerült. Az egyik ház (60. sz.) pincéjében találtunk csak nagyobb leletet, mely arra mutatott, hogy egy faládába elásott zárt anyaggal állunk szemben s egy polgári, szolid viszonyok közt élŐ család edény- és üvegkészlete lehetett a XVIII. század végéről. A tabáni plébánia-templom mellett még fennálló házak (50—52. sz.) pincéiben végzett ásatások is azt bizonyították, hogy ez a hely csak