Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Schoen Arnold: A Zsigmond-téri Szentháromság-szobor 198-210
208 SCHOEN ARNOLD is bírt a budai várban; különben ködbe vész alakja. A másik a salzburgi származású Thomas Schwartzinger, aki már 1689-ben lőn Budán polgárrá és itt házasodott 1696. szeptemberében, 1697-ben a budai vár Becsi-utcájában {Wienergasse No. 184.) házat vett, amely Erdingeré volt ; meghalt 1707. április 27-én 47 éves korában; holta után L andtrachtinger I. G. festő vette meg házát ; munkássága eleddig teljesen ismeretlen. A századfordulón még egy harmadik szobrász homályos alakja tűnik föl Johann Georg (Millner) Müller személyében, aki 1700. február 21 -én feleségül vette özv. Ziegler Anna Reginát, akitől 1701. januárjában János Gáspár nevű fia született ; munkássága ismeretlen ; özvegyéről 1710-ig van hírünk. E homályos szobrászokon kívül a századfordulón aligha volt más állandó szobrásza Budának mindaddig, amíg a fiatal Franz Josef (Barbierer) Barbier szobrász itt meg nem telepedett, ami valószínűleg legkésőbb 1705. elején történhetett meg. Kz év június 8-án ugyanis Barbier a várban házasságot kötött Kapperger Rozina hajadonnal ; e házasságából született egyik leánykáját, Juliannát 1706. májusában, másik Mária Anna nevű leánykáját pedig 1710. júliusában temette a ferenciek temetőjébe. Közben 1707-ben a várbeli Zsidó-utcában házat vett, amely csak özvegyének 1711. áprilisában történt holta után cserélt gazdát. Kz adatokból világos, hogy Barbier állandó lakos volt Buda várában egészen 1771. január 4-én 35 éves korában bekövetkezett haláláig, amikor ő is az itteni ferenciek temetőjében talált nyugvóhelyet. Munkássága, munkái a városháza erkélyén 1707. nyarán polgárjog illetéke fejében eszközölt dekoratív munkája kivételével eddig ismeretlenek ugyan, de az a körülmény, hogy, amikor 1710-ben Hölbling építőmester elkészítette a második, ma is fennálló budavári Szentháromság-szoboremlék tervrajzát, akkor a városi magisztrátus Konrád Vogl kőfaragómestert bízta meg annak kőfaragómunkálataival és viszont Barbier szobrászra bízta a szobrok elkészítését, bizonyság róla, hogy képességei érettek voltak ilyen nagyarányú feladat megoldására. És csak közbejött halála akadályozta meg őt e szoborsorozat elkészítésében. Ha tehát a városi tanács őt elég alkalmasnak találta a méreteiben és művészi értékben is nagyszerű, második fogadalmi emlék plasztikájának a megalakítására, miért mellőzték volna — bárki is csináltatta e szobrokat — Barbier szobrászi képességét a kisebb méretű s egyszerűbb, első Szentháromság-szoboremlék szobrászi munkálatainál, amelyhez különben az egykorú számadás szerint és sajátkezű nyugtája szerint is 1707. tavaszán két angyalpárt készített Barbier. Amig tehát hiteles adatokkal a kutatás föl nem fedez, vagy meg nem állapít újabb mestert vagy mestereket e három mellékszobor szerzőjéül, addig állhat a föltevésünk, hogy az újlaki Szentháromság-szoboremlék három mellékszobrának Franz Josef Barbier a szobrásza. Máskülönben minden jel azt látszik vallani, hogy Barbierrel egyidőben más szobrász nem tartózkodott Budán és csak az ő holta után 1711. áprilisban vetődik ide Pozsonyból Jacob Wiedemann (Witteman) szobrász, aki alkudozásba lépett a második Szentháromság-emlék plasztikájára nézve, aki azonban már néhány heti itt tartózkodása után járványtól pusztult el 1711. május 1-én a vízivárosi Aranyhajó-fogadóban. Ezután sincs tudomásunk más szobrásznak itten való megtelepedéséről, mert a városi tanács ugyanez év szeptemberében már a Kismartonban dolgozó Philip Ungleich
