Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Tompa Ferenc: Budapest őskora 1-17
16 TOMPA FERENC levél alakú bronzkardokat, a szögletes átmetszeti! kézfej védő tekercseket, továbbá a tokos baltákat is. * * Figyelemre méltó jelenség, hogy a késői vaskor, La Tène kultúra emlékei a keltaság honfoglalásának kezdetén még nem mutatkoznak a főváros területén. Az a kelta hagyaték, amelynek nyomait a főváros határában a Duna mentén jóformán mindenütt megtaláljuk és pedig különösen ott, ahol későbbi római rátelepedés is van, úgyszólván mind a késő La Tène kultúrából származik. A legértékesebb anyagot erre vonatkozólag Nagy L ajos tabáni ásatásai szolgáltatták. Miután a leletekről Nagy Lajostól pontos ásatási beszámolót kapunk, az anyag ismertetésére e helyütt nem térek ki bővebben. De rá kell mutatnom arra, hogy a kerámiai anyagban nem egy római edénytípusnak az előfutárját találhajtuk meg és ugyanekkor megbízható kronológiai adatokat kapunk a vastagperemû, vertikálisan rovátkolt testű és többnyire grafittal kevert agyagból készült csöbrök, csuprok korára, valamint a besimított dísz alkalmazására vonatkozólag is. A legértékesebb azonban az a festett kerámia, amelynek analógiáját nálunk Velemszentviden, 22 ) távolabb pedig a csehországi Stradonitzban is megtalálhatjuk 23 ) Bz a festett kerámia nálunk idáig ritka jelenség és pontosan datálni tulaj donképen csak ennek az ásatásnak a kapcsán tudjuk. Ily módon most már közelebbről tudjuk megállapítani annak a La Tène-kori kerámiának a korát is, amelyet 1904-ben a Gellérthegyen találtak. A nyugat felől bevándorló La Tène kultúra tulaj donképen városi kultúra. Mindazoknak a dunántúli városoknak, amelyek a római uralom alatt kialakultak, eredetileg a kelták vetették meg az alapját. Ugyanők tekinthetők tehát a mai Budapest városalapítóinak is, mert a kelta megtelepedést megelőzőleg itt megforduló őslakosság eredetileg falusi kultúrában élt és lakótelepeit is könnyebben és gyakrabban változtatta. Ahogy ennek a fontos dunai átkelőhelynek a jelentőségét a keltaság felismerte, úgy választotta a fejlett és szervezett állami életet élő rómaiság is ezt a helyet a pannóniai provincia bázisául, jóllehet a fekvése nemcsak nem volt centrális, hanem egyenesen a birodalom határára esett. Ebből a szempontból a honfoglaló és később államot alkotó magyarság sokkal kedvezőbb helyzetbe került, minthogy a fővárossá fejlődő Budapest földrajzi fekvésénél fogva is valóságosan az ország szíve lett. TOMPA FERENC
