Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Tompa Ferenc: Budapest őskora 1-17
BUDAPEST ŐSKORA 13 a zóki kultúra hatását. Ugyanezen a helyen tűzhelyek alatt 3—4 kutyacsontvázra is bukkantak. Az ilyen lakótelepeken való állattemetkezésre Lengyelországban, Krakkó környékén és Sziléziában találunk példát. 19 ) A II. periódusból származnak azok a kuporodott helyzetű csontvázas sírok is, amelyek ugyanitt a templom építése alkalmával kerültek elő. A koponyákon mutatkozó zöld foltok azt bizonyítják, hogy eredetileg bronztárgyak is feküdtek a sírokban, amelyek idővel valószínűleg tönkrementek. Ennek a kultúrának a nyomaira egyébként a BEAC sportpálya területén is rábukkantak. Sajnos, nem áll közelebbi adat rendelkezésünkre azoknak a leleteknek a lelőkörülményeire vonatkozólag, amelyek 1932-ben Káposztásmegyeren, Baross-utca 90. sz. alatt, egy homokbányából kerültek elő. Az edények formája után ítélve azonban, azok egy uriiatemetonek a sírmellékletei és mint ilyenek, tipikus képviselői a bronzkor II. periódusának, közelebbről a periódus második szakaszának. A régi, Nagy Géza által is ismertetett anyagból ezt a kultúrát és periódust képviselik elsősorban a Kelenföldön, továbbá a Soroksári-úti szivattyútelep építése alkalmával talált urnasírok és valószínűleg ide kell sorolnunk a városligeti tó helyén talált urnát, továbbá azt az urnatemetőt, amelynek lelőhelyét Nagy Géza a régi ismertetés alapján a Pestrákosi országút mellett jelöli meg. Budapest határában urnatemetők nyomaira bukkantak még Újpesten, Káposztásmegyeren, Dunakeszin, Rákospalotán, Rákoskeresztúron, Szentlőrincen, Soroksáron, Csepelen, Albertfalván és a Szentendre melletti Papszigeten. Mindezeket az adatokat megtaláljuk Nagy Géza összefoglalásában és ezeket kiegészíthetjük még két újabban lelt urnatemető megemlítésével. Az egyiket Pestszenterzsébet és Soroksár között az országút mellett egy kertésztelepen találták 1932-ben, a másikat pedig a pestszenterzsébeti Kakastónál. Az előbbi azonban bütykös díszítésű urnáival már a bronzkor III. periódusát képviseli. Emellett a továbbélés mellett tesznek tanúságot a rákospalotai és a dunakeszi temető sírmellékletei is, amelyeknek leletanyaga jórészt szintén a III. periódusba sorolandó. Különösen az utóbbi temető volt meglehetősen nagy kiterjedésű és értékes leletekben igen gazdag. Annál sajnálatosabb, hogy ezek a leletek jórészt egy magángyűjteménybe kerültek. Nagy Géza a 136. oldalon közli a Dunakeszin talált bronztárgyaknak a képét. A köztük lévő tokos balta azonban semmi esetre sem sírmelléklet, minthogy ez a típus már a korai vaskort képviseli és legfeljebb csak az urnatemető helyén találták. Az ugyanezen a táblán közölt kova- és obszidiánpengék ugyancsak szórványos leletek lehetnek. Amidőn 1904-ben a Gellérthegy délkeleti lejtőjén a vízművet készítették, a földmunkálatoknál többek között előkerült egy mészbetétes díszítésű bögre is, a nyakán széles szalagdísszel, amely eredetileg szintén mésszel volt kitöltve. Ez az edényke ugyancsak a bronzkor harmadik periódusából származik és egyúttal a dunántúli mészbetétes kerámia legutolsó fejlődési szakaszát képviseli. Amint a fent elmondottakból látjuk, a II. és III. periódusnak a főváros környékén eléggé gazdag az emlékanyaga, jóllehet kissé egyoldalú,
