Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
148 BEIylTZKY JÁNOS világot. Néha azonban lelkük mélyén megcsendültek egy mélyebb, emberibb élet érzései is : a magyar múlt és a keresztény lelkiközösség vérükbe itatott reminiszcenciái. A nyugati hegyek sziluettjének kékségében fehér mecsetek karcsú minaretjei törtek fel az égnek és itt a pesti részeken, a Duna partján, romladozó pusztatemplomok komor, időtől és hajdani tűzvészektől barnult falai a jelent és a multat állították szembe egymással. A török világban a Rákos partján szántó cinkotaiak, — akárcsak Kisfaludy Károly rákosi szántója másfélszáz év múlva, — a jelen sivárságainak enyhítésére a múltban keresnek vigaszt és enyhülést. Cinkotán ott élt az egyszerű jobbágyok körében Mátyás király egykori határ járatásának emléke. És a régi monda valósággá vált. Fönnt, a magas Budán, évszázados por- és piszokréteg alól kiásták a régi igazságos levelet és annak alapján tisztázták a vitás kérdéseket. Nagy híre is ment a levélnek. Szinte a fél vármegye összegyűlt csodájára, amikor megjárták vele a pesti határt. A »régi királyok« oltalmazó keze széttárta a védelem palástját egykori jobbágyaik késő utódai felett. A törökök zsarnoki uralma a környékbeli magyar lakosság körében a közös múlt emlékén kívül a keresztényi összetartás érzését is, minden különösebb, meglehetősen akadályozott pasztorizáció ellenére is szépen kifejlesztette és ébren tartotta. Nagyon jellemző erre a kecskeméti templom építésének ügye, amikor a környék anyagilag és munkával agyonnyomorgatott lakossága önként, jószívéből hordotta a követ falutól faluig, Kecskemétre. A kor máskülönben nem kedvezett a vallásos életnek és az egyházi intellektüelleknek. A prédikátor fia jobbágysorba süllyedt és csak a pesti városlakó rácok papja és egyháza élte a maga, török alatt is virágzónak mondható életét. Budának keresztény kézre kerülése hosszú ideig nem sokat változtatott a határ életén. A meginduló pesti élet egy alföldi magyar város életformáit kezdte felvenni. Az ily irányú fejlődést, a magyarosodással együtt a Rákóczi-féle kuruc háború akadályozta meg, amely kétségtelenül a városi német lakosság magas pártoltatásának egyik előmozdítója volt. A kuruc világ különben a környékbeli magyar lakosság körében is megoszlásra vezetett és határozott kurucellenes magatartásra kényszerítette a falusiakat. A kuruc felkelés elmultával új, lassú, de egyre gyorsulóbb ütemű fejlődés előtt állott a város. A XVIII. század közepén egyre több területet fognak eke alá és már nem írhatta volna Eszterházy Pál nádor a pestiekről, amint azt 1692-ben Sőttér Ferencnek írt utasításában tette, amikor azok a portiót vonakodtak megfizetni, hogy »vagyon mind budai, mind pesti városbélieknek marhájok, akiket, tugyuk, mindenkor nem tartják az városban, amidőn kihajtják ...annyi eső marhájukat, amennyire az reájok vetett portiók quantuma extendáltatik, hajtassa el kegyelmed és adgya el.. ..« 33 °« A XVIII. század közepén a magyar barokk kor hatása alatt kezdetét vette a nagyarányú városfejlődés, az állattenyésztés visszaesése, a kereskedelem és az ipar fellendülése. Széchenyi Istvánnak azonban még mindig kellett küzdenie a pesti por és sár ellen, hogy az végre a XIX. század második felében a régi puszta minden emlékével együtt örökre eltűnjön. BEUTZKY JÁNOS
