Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156

SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉlyETÉBŐI, (1663—1756) 145 és mások.

302

) Nem emlékeztek, »hogy pestiek azon tidőben, azon fölső részét ellenkeztek volna, sőt — Juhász Mátyás — hite szerint vallja, hogy egy alkalmatossággal csónokján fáért menvén az kérdésben lévő szigetnek fölső részében, pesti német embereket s asszonyokat talált, az kik is észrevévén a tanút megyeri tanyán lévő halásznak lenni, mind elszaladtak az szigetnek alsó részébe, ott hagyván vágott vesszejüket.«

303

) Cselőtei István »önön szemeivel látta, midőn palotaiak« a szigetnek fölső részének »hordották fáját s vesszeit vágták.« Emlékezett arra is jól, »hogy némely palotai gazdák azon vesszőbül udvarokat bekerítették.«

304

) Váczi Mihály pedig szintén »önön szemeivel látta, amidőn ennek előtte mintegy húsz esztendőkkel (tehát 1736. táján) palotai lakosok az kérdésben lévő szigetnek felső részét minden háborgatás nélkül levágták, nemcsak egy versben, hanem többször is. Azért onnan tudja, hogy most kérdésben lévő szigetnek fölső részét palotaiak, mint megyeri földet, békessigesen bírtak, mint megyeri földhöz tartozandót.«

305

) Ugyanígy »békességesen bírták« a megyeri földet a palotaiak »az nevezett vendégfogadónak fölső oldala töviben lévő kőhatárnak erányában, az új határon alól mintegy kilencven lépéssel, ahonnan az pesti és óbudai fazekasok fazéknak való földet az palotai uraságtól bérleni szoktak.«

306

) Az említett Gubrányi János azt vallotta, hogy »az megtetsző (azaz látszatos) gödrökbül halász hajóján óbudai fazekasok számára, Mátyás (János) nevű palotai ispány engedelmébül bizonyos fizetés mellett földet hordott.«

307

) Tartsi Mihály »látta, midőn fazekasok az hajókra fazéknak való földet hordottak és hallotta azt is, hogy palotaiaknak fizettek volna azon földért.«

308

) Váczi Mihály édesatyja pedig kocsin hordott földet a pesti fazekasoknak.

309

) Az Újpesti-szigettel kapcsolatos határügyi kérdések tisztázása során főleg halász embereket hallgattak ki. Ekkor, a XVIII. század derekán híres halászóhely volt a káposztásmegyeri Szemesi halásztanya. Híres halászmester volt itt az óbudai Császár András, akit Tartsi Mihály harminc, Juhász Mátyás pedig 1720. tájától számítva nyolc esztendeig szolgáltak, mint halász • legények.

310

) Ezen a Szemesi halásztanyán komáromi halászlegények és mesterek is állomásoztak. Bakó Mihály »maga is komáromi halászokkal, nevezett Szénás Pap Mihállyal az megyeri Szemesi tanyán« halászott.

311

) I^őrik János pedig »ennek előtte mintegy húsz esztendőkkel {1737. táján) ... komáromi Tóth Ferenc nevű halászmestert leginyül három esztendeig« szolgálta »az megyeri szemesi tanyát halászván.«

312

) Komárom híres hajósai és halászai tehát a pesti határ életében is szerepet játszottak. * * * A pesti határ életének rajzához hozzátartozik az itt szereplő emberek élete folyása is. Itt elsősorban nem a földesurakra, a Vattayakra, a Beniczkyekre, Szeleczkyekre, Grassalkovichokra gondolunk, hanem azokra az egyszerű emberekre akik vallomásaikkal tanúskodtak a kiszikkadt puszták földjének hovatartozandóságáról. Ezek legtöbbje, amikor a vallomást tette, már öreg ember volt és szavaikkal egy egyszerű élet nagy problémái csendülnek ki. Az ő életük vet fényt a török utáni évtizedek népmozgalmaira és ezért nem érdektelen, ha foglalkozunk velük. 10 Tanulmányok Budapest múltjából IV.