Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
144 BEUTZKY JÁNOS is fölhányattatására kiküldettek volna, jól tudja, hogy több új határok között az Duna partján is egy új határhányást le tétettek a parsok, melynek helyén annak előtte határ ugyan nem vala és azon határt azon okbul helyeztették, hogy ámbár az kérdésben lévő szigetnek (azaz az Újpestiszigetnek) Pest városát illető alsó részét bizonyos kivágatott ösvény különböztette a palotai uraságot illető, szigetnek felső részétül. Hogy mindazonáltal annyival is inkább bizonyosabban tudják mindkét részrül az különböztető határt, a végre az megírt határ hányattatott és azon szerint hagyattatott az szigetnek fölső része az palotai uraság részére azon alkalmatossággal.« Ezzel a határmegállapítással kapcsolatban igen érdekes és jellemző a határjárások sokszor csaknem tetszőleges voltára, hogy maga a határjáró alispán sem tudta, hogy »annak előtte hogyan s mennyire bírták az kérdésben lévő szigetet mindkét részrül, s meddig tartatott.« 296 ) A pestiek ezzel a határkiigazítással csaknem teljes egészében birtokukba vették az Újpesti-szigetet, vagy mint akkor a XVIII. század derekán nevezték, a Fás- vagy Varjas-szigetet, 297 ) amely azonos az 1695. évi határjárásban szereplő Csigás- vagy Sabán-szigettel. 298 ) Birtokukba került azonban az akkortájt épült váci-úti vendégfogadótól északra elterülő agyagos gödrök területe is. »... Emiétett vendégfogadó fölső oldala töviben az parton lévő kőhatártul fogvást az Nádas tónak alsó szélén lévő hármas határokig rendel meglátott új határok regenten, úgymint török világban s utána nem valának s hajdant nem is a szerint tartatott Palotai helysígnek határjai, hanem az Nádas-tótul ment egyenesen az Kis-Mály névő rét mellett az Száraz-Rákosra, onnant pedig egyenesen bé az Dunára, az följebb nevezett pesti vendégfogadón alól.« 299 ) A pesti határ északabbra tolásának gazdasági okai is voltak. A dunai szigeten tűzifa, vessző, a vendégfogadón felül pedig edények készítésére alkalmas agyag volt található. Tisztázni kellett tehát, hogy »a Duna szigetnek felső részét, bizonyos tapoly fáig — minek előtte az Duna partján most fön álló határ hányattatott volna — mindenkor palotaiak élték, — vesszeit, s fáját (vágták) és szabadosan hordották, — mint Káposztásmegyerhez tartozandó szigetet és földet.« 300 ) A 74 éves Gubrányi János, gróf Zichy Miklós óbudai jobbágya a »káposztásmegyeri Szemesi névő tanyát mind azon üdőben, amidőn még néhai tekintetes Ujfalusi I^ászló uram birodalma előtt Palotát, Káposztásmegyert az tekintetes nemes kamara bírta, mind annak utánna, amidőn titulált tekintetes Ujfalusi úr kezére szállott, következendőképen majd közeli ötven esztendőkig árenddban birta, mely tanyán halászatban töltvén az esztendőnek nagyobb részét, látta, számtalanul is tapasztalta, hogy palotaiak az kérdésben lévő Fás-szigetnek fölső részét bizonyos topoly avagy jegenye fáig mely fa az nevezett pesti vendégfogadó fölső oldala tövében lévő kőhatárnak erányában vala — szabadosan bírták, nyárban csónokon, télben pedig jégen szekeresen hordván vesszeit s fácskáját és maga is az tanú palotai ispány engedelmébül halásztanyájára hordott szabadosan tüzelőt mind addig, méglen pestiek jágert nem állítottak az szigetben és magokénak nem tulajdonétották az egész szigetet.« 301 ) Ugyancsak így, szabadosan hordották a fát és a vesszőt a többi halászok is, Tartsi Mihály, Juhász Mátyás
