Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉI+ETÉBŐT, (1663—1756) 137 tudniillik hányás is látszik, elhajtották Dunakeszire és onnét kiváltották őket az alsónémediek. Kik pénzt adtak, kik juhokat.« »A juhok elhajtásáig« Vargha Gergely pesti pásztor a fenti határokon alul »széltiben járt, de meghallván a némedi juhoknak elhajtását, azután nem mert ott járni a pesti marhával, hanem a Szőlőhegyen fölül a Rákos mellett terelgette a pesti marhát, valamég Vattay uraimékkal meg nem egyeztek a pusztákért. Meglévén pedig az egyezés egy hét folyása alatt a pesti gazdák kimentek a fatenshöz, megmondván néki, hogy már megvan az egyezés, azért lemehet mind szentlőrinci, mind gubacsi földre.« 224 ) Vattay uraimék tehát mintegy kikényszerítették a puszták bérlését a sok, legelőre való jószágot bíró pestiektől és némediektől. Hasonló behajtás történt 1728-ban is, amikor »a pesti Csonka György juhait, — mintegy háromszázat — a Kerekhalom alól és a Büdös-tó mellől elhajtották volt Dunakeszire.« 225 ) Ennek az lehetett az oka, hogy a gubacsi és szentlőrinci pusztát ekkor már Szeleczky Márton bérelte a Vattayaktól, akinek emberei a bérlő érdekeit tartva szemük előtt, megakadályozták az idegen marha legeltetését. Szeleczky Márton báró azonban maga is igen erélyesen tilalmazta a bérelt puszták füvét és láttuk, hogy az ő tiltakozása eredményeként tekinthetjük a pesti határ jelekhez való rögzítését ezen a területen. Guttmann János és Guttmann Ferenc ócsai pásztoremberek »Szeleczky uram ideiben látták, hogy a határon alul valamely rácok marhájokat kieresztették, rajtok ment két Szeleczky uram katonája, jól megverték őköt.« Hasonló esetek nem tartozhattak a ritkaságok közé, » mert több helységbélieket kihajtottak Gubacsról.« 226 ) Úgy látszik azonban, hogy nemcsak maga a város, hanem a nagyobb marhaállománnyal rendelkező egyes polgárok is kibérelték időnkint a gubacsi és a szentlőrinci pusztákat. Az említett Csonka Györgyön kívül még Ródl uramról is hallunk, akinek marhájával Horváth István járta a pusztákat. 227 ) A leghíresebb és úgylátszik leggazdagabb pesti marhatenyésztő polgár Iyászló Imre volt. Ennek a I^ászló Imrének volt a gulyása a tanuk egyik legertestiltebbike, Cseszkó István. Iyászló Imre »egy nyáron nem árendálván a gubacsi és szentlőrinci pusztákat«, megparancsolta Cseszkónak, »hogy a Sánc-árkon és a három határon alól ne menjen a Büdös-tó felé, mert elhajtják a juhokat.« Dunakeszi Juhász István »úgy, mint Vattay famíliának ispánja« szintén így mutogatta a határokat. 228 ) Az egyes puszták határait Iyászló Imre is nagyon jól ismerte és többek közt Szuhay György tanúnak is ő mutogatta meg azokat. 229 ) Híres barmos gazda volt a pesti Kontra János is, akire szintén sok tanú hivatkozott, mint a határok kiváló ismerője. A határismerő Vargha Gergely pásztorember is »kuruc világ után, midőn pestiek némediekkel árendálták gubacsi és szentlőrinci pusztákat, . . .második esztendőben Pesten lakos Kontra Jánosnak göbölyöse volt. Az után is pestieket szolgálta.« 230 ) Szeleczky előtt sokkal szabadabb világ volt a szentlőrinci pusztán és a pestiek szinte a magukének tekintették azt. A szentlőrinci pusztának egyrészén pedig a legeltetésért járó fűbért is a város szedette. A pest Csonka Györgynek is sok marhája járt akkortájt a szentlőrinci pusztán ési a pestiek úgylátszik őt bízták meg a legelőbér beszedésével. Cseszkó Mihály
