Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉI<EfÉBÓX( 1663—-1756) 135 A pesti határ nagyrészén tehát tovább folyt a török világ pásztorélete. Nagyon kevés volt a szántó és a szőlő, amit az újonnan települt német és magyar lakosok és az itt maradt rácok művelés alá vettek. Ehelyett a pesti lakosság jelentős hányada a pásztorgazdálkodást űzte, nemcsak saját városa legelőben meglehetősen szűkös területén, hanem a szomszédos földesurak pusztáin is. Természetesen a szomszédos pusztákat tulajdonosaiktól ki kellett bérelni. Az első ilyen bérleti szerződés, amely a székesfőváros levéltárában fennmaradt, Pesten 1695. április 24-én kelt és a következőket tartalmazza : »Én Vattay János adom tudtára az kiknek illik ez levelemnek rendiben. Adtani esztendős árendában, esendő Szent' György napig, nemes Pest városbeli urainiéknak őkegyelmeknek 'es alsónéniedi üraiméknak őkegyelmeknek, a szentlőrinci, gubacsi, pederi pusztáimat mely[ek] nemes Pest vármegyében vannak, 25 tallérokban. Fele fizetésre lesznek Pest városbeli uraimék, fele fizetésre pedig alsónémedi uraimék. Excepto az gubacsi szigetet és az széket az juhok számára. Azon' jühoktoí váló jövedelem magamé lészen. Ha Isten éltet esztendő ez napra újabb convenciónk és végzésünk lészen. Azért az mi részünkről őkegyelméket senki meg ne háborgassa az pusztákban, melyek nagyobb bizonyságára adtani ezen cédulámat őkegyelmeknek.« Az árendáló levél utóiratában azt is megtaláljuk, hogy : »Erre az esztendőre mind az két részrül contentáltak és percipiáltam is őkegyelmektül az huszonöt, id est 25 tallérokat.« 211 ) Az alsónéniedi nemesek és a pesti polgárok tehát közösen bírták árendába a gubacsi, a szentlőrinci és a péteri (ma Soroksárpéteri) pusztákat. A szerződés következő évi megújítására nincs adatunk, de valószínű, hogy megújították. 1701. augusztus 6-án Vattay János és testvére István Lehner Mihály pestvárosi kamarástól ötvenkét és fél részes forintot és egy mázsa faggyút vettek át árenda fejében a fenti pusztákért. 212 ) Ez utóbbi szerződésben első pillanatra feltűnik a bérösszegnek a megnövekedése az 1695. évi 25 tallérról 52 és fél rénes forintra és az egy mázsa faggyúra, .amely összeget Pest városa egymaga fizetett. legalábbis némediekről egy szó sem esik a szerződésben. Valószínű, hogy ez is azon évek egyike volt, amikor a pestiek maguk bérelték a pusztákat. A legközelebbi bérletről tanúskodó iratunk 1712. május 18-án kelt Pesten. »Mi alább subscribált személyek — Vattay János és Vattay István :Szentlőrincnek, Gubacsnak, és Péderinek örökös urai, ebben az esztendőben árendáltuk ki ezen három pusztánkot nemes Pest városának ötven hármod fél rénes forintokban, az alsónémediekkel együtt, és egy mázsa faggyúban, mely árendapénzeket és faggyúval együtt leváltuk nemes Pest városátul, őkegyelmektül.« 213 ) 1713-ban, a május 21-én kelt árendálólevélben a szabad legeltetésért és a szénakaszálásért évi bér fejében nyolcvan rénes forint és két mázsa faggyú fizetésére kötelezték magukat a pestiek. Ha azonban a Vattayak faggyúban nem szűkölködnének, Pest városa a faggyú helyett mázsánkint tíz rénes forintot fizet. A bérlet gyakorlása úgy történik, hogy ebben az évben, mint a következőkben is,az alsóuémediek a pusztáknak a harmadát használják. 214 ) A bérösszeg tehát, ha a két mázsa faggyú értékét pénzbe Számítjuk át, évi száz forintot tett Jd, aminek a harmadát a némediek fizették. Az 1714; május 16-án, 1715.
