Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
128 BEIylTZKY JÁNOS Ugyancsak hallomásra hivatkozik Széki István, aki 1737-ben »vagyon vagy hetven esztendeje, hogy ezen a keresztúri úton Pestre jár.« 138 ) Poroszka Tamás pedig »mindenkor azt (az alább tárgyalandó helyet) hallotta Duna horgasának és ott lévő hányást is látta és hevert is rajta azon alól mindenkor gubacsi földnek tartotta és hallotta lenni, mivel dunakeszi Vattay familia Juhász János névő ispánja is mutogatta néki, de kivált ócsai Kartali Péter névő juhásztul, aki török üdőben is ezen a földön juhászkodott.« 139 ) Nagy Andrásnak pedig »föl s alá való jártában az úton mutatták nékie, hogy a Sáncz-ároknál menne által a gubacsi határ. Halász Mihály, öreg Jobbágy István és Cseri István nevű emberek mondották az tanúnak török tidő után, beszélgetés képen«. 140 ) A szentlőrinci határra vonatkozó ismereteit Vargha András szintén így szerezte. »Úriban lakozó néhai Bori Istvánnal egy alkalmatossággal lóháton Pestre menvén az tanú, akkor mutatta emiétett Bori István a tanúnak az ecseri út mellett Kerekhalom tetein lévő hányást, úgymond : hogy ezen a halmon alól szentlőrinci föld, fölül pedig pesti légyen és hogy még a pesti szőlők is szentlőrinci pusztának határjában legyenek attul hallotta.« 141 ) Igen jellemző azonban Mészáros Mihály vallomása is, aki »hallotta, hogy a körösi út hasítaná Gubacs és Szent Iyőrinc között a határt Szeleczky uram idejében (1724—1730), minthogy Contra János mutogatta Mihálynak, Mihály a fatensnek << 142 ) Ezek a különböző hallomások alapján tett vallomások, — amelyek közül a legszembetűnőbbet ragadtuk ki, — fényt vetnek ezek hitelére és arra is, hogy a határperek mért húzódhattak hosszú évtizedekig. Ezek előrebocsájtása után lássuk magukat a határleírásokat. A mai Kőbánya és Rákos-mente területének Pesthez, illetve Szentlőrinc pusztához való tartozásának megállapításának szempontjából a hármas határul feltételezett Sashalom bírt a legnagyobb fontossággal. Bzt a Rákos jobb partján lévő dombot, a Sashalom néven kívül, még Keresztúri-halom névvel is illették. Ez utóbbi helyet különben még másként Farkas-halmának is nevezték, »azért, hogy (ott) egy Farkas nevű pribéket elevenen bé ástak a törökök.« liS ) Az elevenen való eltemetést a nép fantáziája termelhette ki, mert a fenti tanúvallomás előtt tizenhat évvel, 1721-ben az egyik tanú úgy vallott, »hogy maga is akkor jelen volt, midőn azon katonát levágták, el is temették.« 144 ) Nyilvánvaló tehát, hogy egy kivégzéssel kapcsolatban rögződött a nép nyelvhasználatában a Farkashalom név, illetve a hozzáfűzött magyarázat. A tanuk egybehangzó vallomásai szerint a pesti török a Rákost tényleg eddig a halomig kaszálta. Ezért vallottak azután sokan úgy, hogy »még mikoron Pesten török lakott, a dombon lévő kőnél a cinkotai, keresztúri és pesti határok.« 145 ) Mások viszont úgy tudták, — és ezek a vallomások a szentlőrinci pusztához vaíó tartozást támasztották alá, — hogy »ezen a halmon lévő két hányás igaz cinkotai és keresztúri határok legyenek.« Ezek a tanuk »semmi más harmadik határt nem tudtak, nem is hallottak« és semmi (határ) követ nem láttak azon a halmon, nem is hallottak felőle.« 146 ) A Sashalmon a török kiűzés utáni időkben látható földhányások és határkövek körül parázs vita fejlődött ki, amihez a bizonyítékokat a szembenálló felek mindegyike főleg a tanuk vallomásából merítette. Kovács
