Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉlyETÉBŐIy (1663—1756) 123 koron pesti kőbányának hallották és tudták nevezni és a pesti török (értsd a törökkel együtt lakó rácot) körülötte szőllőköt kezdett ültetni, de az magyaroktul nem maradhattanak, abban kölletett hagyni.« 98 ) Az egyik tanúnak az a megjegyzése, hogy »Pest városa-béliek bírták régi királyok ideiben is úgy hallotta öreg emberektül.« 99 ) valószínűleg a pesti polgárok érveinek hatása alatt keletkezett, hacsak nem I. Iyipótot és I. Józsefet értette »régi királyok« alatt. * * * A sok ellentmondó tanúvallomás, amelyek közül a legjellegzetesebbeket közöltük, 1723-ban arra késztette a hatóságokat, hogy a török alatti határviszonyok kérdését most már részletesebben tisztázza. A szeptember 17-én tartott tanúkihallgatás kérdőpontjai a szentlőrinci határral kapcsolatban tértek rá erre a tárgyra. »Vallja meg hiti szerint a tanú, mikor a török beszállott Pestre vagy azután idő lefolytában, ki mutogatta meg néki a határokat, hogy distinctiót tudott tenni pesti, keresztúri, szentmihályi és más határok között? 100 ) Ha az Pesthez közel való faluk és puszták határai között villongások voltak, hova való szolgabírót vagy egyéb tisztet vitt ki a török úr azoknak eligazítására, vagy miként igazította el? 101 ) Ki mutogatta ki a szentlőrinci magányos török úrnak is a szentlőrinci puszta határait, hogy addig, ameddig most tartatik, vagy kílyebb tilalmazta másoktul, (hogy) azon puszta fövét el ne gázolják vagy pedig rétéit és földeit Pesthez vagy más határhoz el ne foglalják? 102 ) Szentlőrinci és pesti territóriumok között az üllei és gyömrői utak táján hol legyenek a határok, . . . mutatta-e valaki neki vagy látott-e valamely határbeli jeleket, avagy csak akkori felfordult üdőkben felzavarodván az határok, a török ameddig tetszett, addig tartotta és élte? 103 ) Amidőn a török Kákás-tónak környékét kaszáltatta és Békás-tó környékét tilalmazta, úgy kaszáltatta-e mint pesti földet, avagy csak maga akaratja szerint, minthogy akkoriban ott katona törökök laktak, azoknak szükségére cselekedte azt, nem gondolván semmit vele, akár micsoda határ lett légyen? 104 ) Tudja-e a tanú, hogy a pesti török nem nézte a határok kölembzését, hanem csak annyi rétet tilalmazott meg a Rákos két felén, amennyit szükségére nézve elégségesnek ítélt lenni? 105 ) A pesti török el mert-e menni a palotai, cinkotai, szentlőrinci, gubacsi, keresztúri, szentmihályi és egyéb körül-belül való helységek s puszták határaira és onnét hordatott-e valaha bé szénát, kaszáltatott-e rétet és amire szüksége volt s talált, bé merte-e Pestre vitetni, vagy nem?« 106 ) A fenti kérdőpontokban foglalt fontos kérdésekre, hogy tiszteletben tartotta-e a török a határokat, negyvenhét tanú válaszolt. Vallomásaik nemcsak a feltett kérdésekre, hanem a török alatti életre is ismét fényt vetnek. Iyédeczy Márton úgy tudta, »hogy a töröknek senki sem mutatta az határt, hanem amiképen látta, hallotta az előbbeni régi határokat, úgy bírta ő is.« 107 ) Molnár István »nem tudja, hogy valaki kimutogatta volna az töröknek az határokat, hanem csak ő is ( a török) csak az akkorbéli határokra vigyázott.« 108 ) Egy másik tanú »nem tud egyebet, hanem úgy véli, hogy parasztok relatiojábul tudta distinguálni határt határtul a török«. 109 )
