Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
118 BEIJTZKY JÁNOS el Juhász Mátyás tanú, aki a török világban Harasztin volt juhász. Abban az időben, »hogy a török Érsekújvárt megvette (1663-ban), a tanú juhokkal igen járván az pusztát egész török istrázsáig (a mai kőbányai Újhegyig). A többi között akkorban, pesti rác és török követ vágatván azon kőbányában. Ezen tanú több juhászokkal együtt Kőbányára hajtván a juhokat, úgymint szentlőrinci pusztára. A juhászok közül némelyek követ hasítani való fákat és ékeket nagy hidegben el találták égetni.« Ezért »ezen tanúnak két ürüt köllett fizetni a kárért a pesti rácoknak és törököknek, mely törvényt diványnak nevezte a török. Erre a tanú több társaival együtt, kik eddig (1720.) régen elhaltak, azon kártul mentegetni akarván magát, felelt a pesti törököknek, hogy mi okbul akarja a tanút társaival együtt megbüntetni, holott az szentlőrinci föld és nem pesti, de a divány, azaz az török törvény felelte a tanúnak, nem kéreti ő a szentlőrinci pusztát, de a kárt, melyet a tanú több társaival együtt cselekedett légyen.« 59 ) * * * Ez a pesti Kőbánya, ahol a pesti rácok vágták a követ, volt tulajdonképeni kirobbantója a későbbi pesti határpöröknek. A tanuk egyrésze pesti, másrésze szentlőrinci földnek hallotta és voltak olyanok is, akik hovatartozandóságára nem tudtak választ adni. 1702-ben, amikor már rég vitás volt Kőbánya hovatartozandósága, még sokan éltek olyanok, akik a török uralom idejében is vidékünkön tartózkodtak. Ezek legtöbbje úgy vallott, hogy hallotta, hogy nem volt szabad a budai basa vagy a pesti nazur engedelme nélkül a pesti kőbányából követ vágni. 60 ) Balaska János vallomása szerint, »midőn kőre lett volna szüksége szadai templom épületire, pesti nazur, aki az egész seregnek parancsolt, attul követték, az engedte meg is, s nem szentlőrinci török úrtól, sem pedig akkorbeli ugyan szentlőrinci magyar úrtul, Budai Páltul. Nem is hallotta Budai Páltul, hogy magáénak tartotta volna azon kőbányát.« 61 ) Nagy Bálint 1721-ben vallotta, hogy »mindenkor pesti kőbányának hallotta neveztetni, nem szentlőrincinek, ahonnan maga is pesti török számára követ hordott. De azt nem tudja, hogy azon pesti török vette-e valakitül vagy csak úgy, mint pesti török hordatta. A pesti rácok vágták a kövit.« 62 ) Csapó György, Duhony János, Nyuka István mindenkor, »török üdőt is,« pesti kőbányának tudták és nem szentlőrincinek. A két utóbbi követ is hordott belőle a maga török urának, Budára. 63 ) Ugyanígy faragott követ hordtak a töröknek »héti sorra járván« Dinnyés András, Gyulai János, Hajdú János, Zádony Jakab és mások is. 64 ) Puskás Mihály »mindenkor pesti kőbányának hallotta hivattatni. Pesti cseri basák így szólottak : menj atyámfia pesti kőbányára kővirt. Amint is hordott oly faragott köveket, amelyeket holt törököknek fejéhez ástak. A pesti rác vágta és faragta azon köveket.« 65 ) Orbán János is »soha nem hallotta másnak neveztetni, hanem csak pesti kőbányának«, amit onnan tudott, hogy mivel maga is »török időben pesti törököknek ablakkövet hordott onnét.« 66 ) Semberi Mihály »vallja azt, hogy mindétig pesti kőbányának nevezték és hitték. Aki követ akart belüle venni, tehát budai basátul vagy pesti eminhtul köllött bérelni s követni.« És benne »pesti rácok vágták a követ.« 67 ) Juhász István viszont azt vallotta, hogy »hallotta volna maguktól azoktul a kecske-
