Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása, 1511 87-110
92 KEIyÉNYI B. OTTÓ A kéziratot Johannes Gamans jézustársasági szerzetes másolta le Bollandus világhírű nagy műve, az »Acta Sanctorum« számára (megjelent 1663-ban) és a szent történetének írói megegyeznek abban az állításban, hogy a kézirat első kiadását az Acta Sanctorum közölte. A kéziratot Fuhrmann Mátyás jeles pálos író rendezte ismét sajtó alá. A mű bő kritikai jegyzetekkel 1799-ben jelent meg Pesten Patzkó József nyomdájában »Anonymi Hungarici de translatione S. Pauli Thebaei« címmel. A munka szerzőjét általában Alsáni Bálint pécsi bíboros püspök személyében, 20 ) Áldásy Antal pedig a püspök környezetének egyik tagjában keresi, 21 ), aki az átszállítás történetét 1381. és 1385. között írhatta meg, mivel Alsánit csak mint püspököt nevezi meg, bíbornoki méltósága megjelölése nélkül. A »Névtelen magyar« munkája azonban a XIV. század elején sem volt ismeretlen. A Bálint által a translatióról közölt szöveg ugyanis szórólszóra megegyezik az állítólagos XIV. századi kézirat szövegével. Fel kell tehát tennünk, hogy a szövegnek vagy maga Bálint volt a szerzője, vagy pedig a translatio régi szövegét a budaszentlőrinci kolostorban őrizték meg és a szöveget Bálint is ismerte. Az előbbi esetben a kézirat XIV. századi származása természetesen megdől. A kéziratot ma már nem ismerjük, de azok a bizonyítékok, amelyeket Fuhrmann a kézirat XIV. századi származása mellett felhoz, épen nem meggyőzőek. A szentlőrinci kolostorban élő »egregia túrba monachorum, qui sub titulo dicti patris degunt et sancta observatione militant« és »in quo loco suffragium beati pauH humiliter implorantibus, innumera bénéficia largiuntur : prestante domino nostro jesu christo« szavak csak azt árulják el, hogy a szerző a helyszínen élt és munkáját a rendelkezésére álló adatok alapján állította össze. Nincs bizonyíték, hogy akár a bollandisták, akár Fuhrmann, akinek szövegkritikája csak a történelmi adatok megállapítására szorítkozott, a szöveget íráskritikai elemzésnek is alávetették volna. Tudjuk ellenben, hogy Bálint munkája minden fejezetéhez megjegyzéseket közöl, melyekben beszámol arról is, hogy munkája egyes részeihez milyen források állottak rendelkezésére. Szent Pál életéről és testének sorsáról szóló fejezetek után különösen is hosszű fejtegetésekben írja le, mily nagy fáradságába került a különböző történetek és krónikák egymással ellentmondó adatainak megrostálása. Különösen az évszámok megállapítása körül volt sok nehézsége. Jacobus Bergomensisből és a Chronica Martiana-ból vett adatok alapján hosszas bizonyításokba bocsátkozik a »Lombardica História« adatainak megcáfolására. A szent test transtiójának kérdésére térve át, egy régi feljegyzés alapján közli, hogy Szent Pál teste 829 évig volt Konstatinápolyban. A reliquiáknak 141 évig tartó velencei őrzése és magyarországi elhelyezésének évszáma között ez a megjegyzés olvasható : »Ex sermone plenus dulcedine«, amiből egy másik hagyomány vagy kézirat felhasználására következtethetünk, bár ennek forrását ma már nem ismerjük, mert az egyetlen beszéd, amely e korból ránk maradt a »Karthauzi névtelen« beszéde ép ezekben az adatokban súlyos tévedést árul el. Lajos király halálának idejét — mint mondja — a »Chronica Hungarorum«-ból állapította meg. (Ugyanitt Ptolemeus alapján közli, hogy Theba Budától 2790 mérföldnyire van, a perceket számításon kívül hagyva.) Fejtegetéseit itt azzal végzi, hogy neve közlését elhallgatta
