Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása, 1511 87-110

A SZENTT,ŐRINC KOLOSTOR TÖRTÉNETÉNEK EI.SŐ IRODALMI FORRÁSA 89» XVIII. századi, a pálosrend íróit felsoroló kéziratos mű az Országos Levéltár kamarai osztályában,

9

) Estreicher lengyel bibliográfiája

10

) és Szabó Károly Régi Magyar Könyvtára

11

) mind Kggerer közlésére vezethetők vissza, amint ezt Fraknói Vilmos már megállapította, akinek először került kezébe a római Biblioteca Angelica-ban a mű 1511. évi kiadása. Ballagi Aladár Buda—Pesti bibliográfiája szintén megemlíti e művet, anélkül, hogy az Eggerer által említett 1507. évi kiadásra utalna.

12

) A Fővárosi Könyvtárba ugyancsak az eddig egy példányban ismert 1511. évi kiadás került. Az ismert két példány között a különbség mindössze annyi, hogy a Fővárosi Könyvtár példányában a kétoldalas fametszet Szent Pál életrajza és translatiója között szerepel számozatlanul a mű negyedik számozott levele után, míg az Angelica könyvtár példányán a képek második számozatlan levelet töltik be. A könyv 1507. évi kiadása mindeddig nem került elő, noha állítólag ezt ismerték, használták, viszont az 1511. kiadásnak nyomát a pálosok müveiben nem találjuk. Ha elfogadjuk, hogy e műnek két kiadása volt, úgy közöttük eltérések állhatnak fenn. Nem lényegbevágó az az eltérés, amely Szent Pál csodatetteinek előszavában az Kggerer által szószerint közölt 1507. szöveg és az 1511. kiadás szövege között van. Feltűnő azonban, hogy Bálint munkájának címe és tartalma lényeges részeinek ismertetése Kggerernél teljesen hiányzik és a pálosrend évkönyvei csak azt említik, hogy Bálint munkája a csodák sorozatát közli, noha a mű Szent Pál életéről és translatiójáról szóló fejezeteinek ismertetésére az évkönyv megfelelő részeiben lett volna alkalom. Az Országos Levéltár kamarai osztályában levő kézirat Magyarországi Bálintról vett adatait szintén Kggererből merítette. Igaz ugyan, hogy a könyvek idézése az elmúlt századokban ritkán pontos és az idézéseknél gyakran csak tartalmi utalással találkozunk. Az idézett szövegekben mutatkozó eltérések magyarázata lehet továbbá az is hogy a Bálint által használt kéziratok a rend más íróinak is kezébe kerültek és a különböző célra készült szövegekben a forrásként használt munkát némikép módosították. Erre példaként áll előttünk László siklósi várnagynak 1422-ben történt föltámadása, amelyet Bálint mindössze öt sorban említ meg és megjegyzi, hogy e történetnek nyomtatásban való kiadását a jövőre bízza. Kggerer viszont ezt az esetet nagy részletességgel közli.

13

) Természetesen Bálint munkája felhasználásának mellőzése nem elegendő ahhoz, hogy föltevésünket, amely szerint a kérdéses 1507. évi kiadás csak Eggerer által egyedül említett csodák leírását tartalmazta volna, kellően indokoltnak tekinthessük, különösen mivel más bizonyítékaink amellett szólnak, hogy a Fraknói véleménye alapján kialakult fölfogás a mű két kiadásáról épen nem áll vitán felül. Remete Szent Pál életének, translatiójának és a két esemény csoport kritikus adatainak összegezése után ugyanis Bálint elmondja, hogy István generális prior 1507-ben bízta meg őt a szent életének megírásával. Munkája nehézségeinek részletes elmondása után magyarázatait így keltezi : »Anno christi. Millemiso Quingentesimo septimo. Quartodecimo kai. Decembris editio finit.« Vagyis munkáját 1507. november 18-án fejezte be. Knnek az adatnak az alapján az idő rövidsége és a nagy térbeli távolság technikai nehézségei miatt bajosan tételezhetjük fel, hogy Krakkóban még ez évben