Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

BUDA KÖZÉPKORI HEGYRAJZA 79 A Szent Miklós-utca neve már Zsigmond király 1437. június 21-iki oklevelében előfordul, amikor is a Szent Miklós-kolostor-utcájának mondották s helye közvetlenül a domonkosok kolostora mellett van megjelölve (in vico claustri beati Nicolai penes idem claustrum). Minthogy pedig a domonkosok kolostora kétségkívül a várbeli leánygimnázium helyén állott, nem lehet kétséges, hogy a Szent Miklós-utca azonos a mai Iskola-térrel. Bizonyítható ez az egri püspök 1488. április 9-iki oklevelével, melyben egy budai ház a Szent Miklós-utcában (in piatea Sancti Nicolai) van megjelölve, az utcáról pedig az van mondva, hogy ezen keresztül lehetett a Zsidóutcába eljutni (quo itur ad vicum Judeorum), amely Zsidó-utca azonos a mai Werbőczy-utcával. Bizonyítható ez a budai káptalan 1525. február 15-iki oklevelével is, mely a Szent Miklós-utcát a Zsidó-utca közelébe helyezi (in platea Sancti Nicolai prope piateam Judeorum). A Szent Miklós-utca neve az egész középkoron át változatlanul fennmaradt, mert még János király 1530. december 21 -iki oklevelében is találkozunk ezzel az elnevezéssel (in piatea Sancti Nicolai). Úgy látszik azonban, hogy a Szent Miklós-utca elnevezésen kívül ugyanezen utcát a XV. század végétől kezdve Ötvös-utcának (piatea aurifabrorum) is nevezték, mert ez az elnevezés olyan kapcsolatban fordul elő, hogy csupán a Szent Miklós-utcát érthetjük alatta. Az Ötvös-utca nevével a budavárosi tanács 1489. április 26-i, 1500. június 16-iés 1501. szeptember 30-i okleveleiben találkozunk s az utóbbi oklevélben olyan házról van szó, melynek mindkét oldalán ötvösök házai állottak (in vicinitatibus Kmerici aurifabri et Stephani similiter aurifabri), tehát az utca az ott lakó mesteremberektől nyerte elnevezését. Haeufler az Ötvös-utcát a Szent Pál-utcával azonosnak vette, az igazolással azonban adós maradt. Ezzel szemben Verancsics Antal az 1541. évi török megszállást a következőképen adja elő : »az néppel penig nagy gyorsasággal, szép két renddel mind az öt Buda-utcát, kiknek vala neve Mindszent-utca, Olasz-utca, Szent Pál-utca, Zsidó-utca és Ötvös-utca, megállítaták, mely utcák Szent Gyergy-piacátul fogva hosszatára Szombatkapuig valának.« Minthogy a Szent Pál- és Ötvös-utcákat Verancsics külön említi, nem állhat meg a Haeufler feltevése. Minthogy azonban ki lehet mutatni, hogy az Olasz-utca a mai Uri-utcával, a Mindszent-utca a mai Országház- és Tárnok-utcákkal, a Szent Pál-utca a mai Fortuna-utcával s a Zsidó-utca a mai Werbőczy-utcával azonosak, a Verancsicsnál említett Ötvös-utca számára csupán a Szent Miklós-utca marad, mert a Szent György-tér és Szombatkapu között más északdéli irányban haladó utca nem volt. A középkori Buda központját a Szent György-tér (theatrum sancti Georgii) képezte, melyet egyszerűen a »tér«-nek is neveztek azért, mert ez volt a város egyetlen igazi tere. Igazolható ez Mátyás király 1473. január 30-án kelt oklevelével, melyben egy budai házról az van mondva, hogy a téren állott, szemben a szent Györgyről elnevezett kápolnával (in theatro in declivo opposito capelle sancti Georgii). Mondták azonban Szent Györgyutcának is, amint az V. László király 1455. július 14-iki (in piatea beati Georgii martiris penes portám Judeorum), a budavárosi tanács 1457. május 9-i (in piatea beati Georgii martiris a parte meridionali penes portám Judeorum) és a budai káptalan 1514. j:nius 11-iki (in platea Sancti Georgii)