Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86
BUDA KÖZÉPKORI HEGYRAJZA 73 Ferrari adata alapján a pálosok a török hódoltság megszüntetése után keresték is az alsóváros romjai között állítólagos kolostorukat (Benger Nicolaus : Annalium Ordinis S. Pauli Vol. II. 225.1.) s ámbár kolostorszerű maradványokat találtak is itt, még sem merték azoknak középkori kolostorukkal való azonosságát vitatni. (Cum ex attestantibus Sigismundi Ferrari annotationibus haberent, vetus ordinis nostri monasterium Budensi in urbe exteriori seu suburbio stetisse, simulque ibi adverterent prope stabula Vezirii aedificium quoddam ruinatum formám monasterii referens veterum coenobiorum nostrorum structurae simillimum etc). Azt hisszük, hogy nem tévedünk, ha a pálosok keresett alsóvárosi házát és egyházát azonosnak vesszük azzal a Szombatkapu előtti királyi házzal és kápolnával, melyet Nagy Lajos királytól kaptak s melyet 1423. július 3-án Ciliéi Hermann szlavón bánnak engedtek át csereképen egy budai házért. Erről az adományról Eggerer András is megemlékezik (Fragmen panis corvi 170.1.) s a királytól kapott házat nagyszerűnek mondja (Ludovicus rex fratribus nostris magnificum intra Budenses murosdomicilium cum ecclesia concessit), tehát nem kolostort, hanem házat kaptak hozzá tartozó egyházzal, ami ismét csak az 1423. július 3-án elcserélt házra utal. Bizonyítható ez Ferrari egyik idézetével is (202.1.), ahol Firenzei János temetkezési helyéül kápolna van megnevezve (Parietes sacelli, in quo corpus beati viri jacebat) s a kápolnáról az van mondva, hogy a török hódítás után szűnt meg (quando Turcae Buda occupatà eius ossa dissiparunt). Ez a magyarázat a pálosok körében élő hagyomány eredetét is megvilágítja s egyszersmind azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy alsóvárosi pálos kolostor és egyház a valóságban nem volt. Ha most Budavár középkori helyrajzát kívánjuk megszerkeszteni, akkor legcélszerűbb az északi oldalt kiindulási pontul venni, mert az innen kiinduló utcákra vannak a legjobban értékesíthető kútforrásaink. A budai vár északi kapuját a középkorban Szombatkapunak (porta Sabbati), a kapun belül elterülő térséget pedig Szombathelynek nevezték s ez a térség a várhegyet egész szélességében elfoglalta. A Szombathely nevét az Ofner Stadtrecht (227. szakasz) szerint az itt tartott szombati hetivásároktól (der drit ist von Gewonheit darchomen der Sambstag) s nem a közelben lakó zsidóktól vette, mert már akkor is Szombathelynek nevezték, amikor a Zsidók-utcája még a város délkeleti oldalán terült el. Igazolásul hivatkozunk a budavárosi tanács 1342. évi oklevelére, ahol a nevezett térség »locus fori Sabbati« alakban fordul elő, ami szószerinti fordítással »szombati vásár helyének« lenne mondandó. Magyarul egyszerűen Szombathelynek nevezték, amint ez a budavárosi tanács 1444. szeptember 22-i oklevelével (in theatro civitatis Zombathel) bizonyítható. A Szombathely nevű tér a Szombatkaputól egészen a várhegy nyugati oldalán elvonuló Olasz-ma Uri-utcáig terjedt, amint ezt a budavárosi tanács 1487. április 6-i okleveléből láthatjuk, ahol az Olasz-utca végén van a Szombathely-tér megjelölve. (In vico Zombathhel in fine videlicet platee Italicorum) A Szombathely-tér az Olasz-utca északi végén terült el, amint ezt I. Ulászló király 1440. október 28-i okleveléből láthatjuk, ahol egy az Olaszutca keleti oldalán álló házról van szó s e háznak a Szombathely-tér felé eső északi szomszédja is meg van jelölve. (Domum in vico Italicorum a parte orientali habitam —— a latere septemtrionali seu superiori, scilicet
