Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197
196 MIHAI.IK SÁNDOR I. Nagy Sándor csatája Dárius-szal a Granichus folyónál. Rézdombormű. Felirata : »Trajectus Alexandri per Granicum Josephi Szentpétery Argentifabri Pesthiensis Rima Szombathino oriundi, ingenii sui facultatem sibi non sufficients-, aliis parum cognitam explorare volentis Tentamen primum, confectum Ao, 1830. die la Április ; curis maximisque difficultatibus defluentis Aetatis suae 49o« II. Második alkotása — a harmadik dombormű francia vésett felirata szerint is — az arbelai ütközet. Ezüstdombormű. Az 1851. évi első londoni világkiállításon olyan nagy sikert ért el, hogy ottan megvásárolták. Jelenleg még mindig Angliában van ; a magyar kutatók közül még senki sem látta s így a rajta levő feliratának a szövege sem ismeretes még. A korabeli kritika nagy elismeréssel fogadta s egy elsőrendű lap, melynek bírálója Szentpétery ezen művét a londoni kiállításon látta, a következőket írta róla : »Felesleges volna Szentpétery kitűnő remekművét hosszan dicsérni, mely szakértők által egyhangúlag a legcsodálatosabb műnek ismertetett el, a domborműkészítés története által felmutatott művek között ; e művészet, ámbár a görögök és rómaiak által úgy, mint a XVI. századbeli olaszok által művelve, a modern művészek által végkép elhanyagoltatott, mígnem egy magyarnak maradt fenn azon dicsőség, azt előbbi fényébe visszahelyezni és megmutatni, hogy a domborművész kalapácsa és vésője vezetve egy lángész keze által, a szobrász vésőjével vetélkedik, készítvén oly munkákat, melyek a jövőkor bámulatát megérdemlik. (Gelléri Mór : A magyar ipar úttörői. Budapest, 1887. 174—175. 1.). III. Pórus király fogságba ejtése. Ezüstdombormű. Felirata : »PÓRUS KIRÁLYNAK FOGSÁGBA ESÉSE Szentpétery József Rima Szombati születésű készítette Pesten életének 70-dik évében 1850. Defluentibus jam dudum in summa oscuritate tribus meae aetatis partibus, ultimos tandem descendentis solis radios intueri mihi licebat, qui sum- natus A° 1781 die 12a Április Jos. Szentpéteri. Quantum potui feci, nunc possem plus, sed jam sum sen&x, interim sum adhuc tentaturus unum, incertus an mors vel decrescentia visus non me impediverint finire C'est le troisième et le plus difficile piece, que j'ai fait dec-e genre d'art de semblable extension : le premier represent la passage par Granicus l le second la bataille près d'Arbela«. Bgykorú fakeretének jobbra kihúzható fenéklemezén Szentpétery saját kezű írásában egy papírlapon német és francia nyelven a következő olvasható : »Erklaerung Dieses Werk is das dritte Stück des Verfertigers, das mühsamste und an der Zahl der Figuren das reicheste, wo sammt den Pferden, Elefanten, groszen und kleinen Figuren ohne Unterbrechnung in einer Verbindung 217. stehend zu sehen sind und wegen der Stellungen dreier Figuren zu Pferde in der Mitte die schwerreste Aufgabe zur Ausführung in Wachs oder von Holz, aber haupt sächtlich in Kupfer oder Silber aus einem flachen Blech aus zu treiben, wo die frei stehende Theile, als Hände, die Lanze, der Pfeilbogen und die Köpfe zweer Figuren aus der nehmlichen Platte heraus genommen und los gemacht ohne an zu löthensind. So ein Werk in je gröszerer Ausdehnung ist, desto mehreren Gefahren ist ausgesetzt wegen der oftmaligen Verkstärkungen von der Rückseite der Vertiefungen, der durch Niederschlagungen geschwächten f heilen, wobei die Zeichnung durch das Feuer sich verziehend ganz aus der Ordnung gehet, und durch das Herrichten das Silber oder Kupfer spröde wird, besonders unten das Terrain vorstellender Theil wo die vordere Figuren zu stehen zu sehen sind, und wo die Inschrift angebracht zu werden pflegt, in die gehörige Höhe zu bringen und zu erhalten kostet eine unendliche Mühe, in dem dieser Theil immer neun Risze bekommt, welche mit verstärkenden Stücken mittelst Verlöthungen hergestellet werden müszen. Um diese Schwierigkeit zu über winden den rechten Vorteil nur damals erst erfunden, wo ich schon gegen Ende dieses Stückes war, dan
