Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90
76 DR. KOVÁCS I,AJOS jogot.^*) A városrendezési munkák jelentőségét bizonyítja az, hogy azokat mégsem engedték félbemaradni, sőt továbbra is meghagyták Schilson kezében, akit az új király márciusban e munkák folytatására királyi biztossá nevezett ki.^^) A választott polgárok vádjai a változott köriilmények közt a helytartótanács elé kerülhettek közvetlenül. Eredményt azonban nem tudtak elérni ezúton sem, mert teljes beigazolást nyert Schilson védekezése, melyben II. József parancsaira hivatkozott.^^) Nem is vonhatta kétségbe senki sem, hogy a foganatosított intézkedések javára szolgáltak a városnak. A színháztervek ügyében nem alakult kedvezően a helyzet. В munkálatok még nem kezdődtek meg, úgyhogy az ügyet, a város ellenséges hangulatát látva, félretették. Az 1790 május 16-án kelt királyi rendelet kimondotta, hogy a színházépítéssel jobb időre kell várni.^'^) Schilson a változott helyzetre való tekintettel közeledést keresett a városi hatóságok felé. A városrendezés ügyében a tanács teljesen elzárkózott a megegyezés elől,^8) a színházépítés ügyében azonban sikerült összhangot létesítenie nemcsak a tanáccsal, hanem még a választott polgársággal is. Ez utóbbi annál feltűnőbb, mert korábban éppen a választott polgárok fordultak a színházépítés ellen, Schilson pedig válaszkép az ellene felhozott vádakra javasolta, hogy a leghangosabb egyéneket zárják ki e testület tagjai sorából.^9) A városi körök hangulatának változását nem lehet ugyan az ügyiratokban nyomon követni, de azért teljesen megérthetjük. Míg Schilson számításait nem ismerték, némileg indokolt volt tartózkodásuk, mert arra gondolhattak, hogy a színházépítés éppúgy teherrel fog járni az egyes polgárokra, mint a nemrég rendszeresített világítás. Amint az adminisztrátor módot talált rá, hogy a vállalat megvalósítása esetén remélhető bevételi lehetőségeket megismerjék, nemcsak megnyerte őket, hanem biztosította a jövőre is, hogy az ügyet nem hagyják többé feledésbe menni. A színház kérdésében létrejött összhang lehetőséget adott Schilsonnak arra, hogy az általa annak idején kiszemelt telket, melyet időközben báró Orczy lyászló vett meg, visszaszerezze a színház számára. Az új tulajdonosnál a tanács és a választott polgárok jártak el, kérve tőle a telek visszaadását. Orczy bizonyos feltételek ellenében teljesítette a kérést. Kívánta a vételár lefizetett részletének visszaadását és azt, hogy a telken már összegyűjtött építőanyagot vigyék egy másik telkére, továbbá köteleznie kellett magát a városnak, hogy az így visszanyert ingatlant csak színház céljára használja fel. A tanács az Orczytól kapott kedvező értesítés következtében sietett a telekcseréhez megnyerni Lipót király hozzájárulását, hogy hozzáfoghassanak új tervek kidolgozásához, amit e telek más alakja tett szükségessé. ^*') Az új tervek elkészítése ismét Schilson fáradozásának az érdeme volt. Miután a telekcserét felső jóváhagyás szentesítette, Schilson az 1791 szeptember 10-én tartott tanácsülésen bemutatta az új terveket és költségszámításokat a választott polgárság megbízottainak jelenlétében. A tervek tetszésre találtak és bár a költségekről megállapították, hogy nagyok, azokhoz is hozzájárultak. Az új tervek szerint való építés 89.065 forint 11^ krajcárba került volna, fenntartva, hogy végeredményben esetleg 100.000 forintra lesz szükség.^i) A költségek még így sem haladták túl a telkek vételárából kintlevő pénzeket.
