Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61

58 DR. ROKKE^N FURKNC nehéz, mert nincs egy olyan lerögzíthető pontja, amelyből kiindulva szemléltető módon körvonalazni tudnánk határait. Alakja háromszöghöz hasonlított és mindhárom oldalát kispolgári házak határolták. A tér hajdani területét ma a Klotild-palota, Duna- és Veress Pálné-utcák és a Térparancsnokság épületének telke foglalják magukban. Ebből is látható, hogy az aránylag kicsiny Sebestyén-tér területe négy részre szakadt szét és így rekonstruálni nem könnyű feladat. A tér közepén Szent Sebestyén szobra állott, amelynek keletkezése ismeretlen, csupán annyit tudunk, hogy 1819-ben Schmidt György pesti polgár restauráltatta. A szobor magas kőoszlop volt, rajta Szent Sebestyén alakjával, az egész építményt pedig vasrács vette körül. A Sebestyén-szobor a Klotild-palota és a Térparancsnokság között a mai Duna-utca közepén állott, amely hely egyúttal a volt Sebestyén-tér közepét is jelzi. Ez alkalommal meg kell még azt is említeni, hogy a Szépítő Bizottmány 1820-ban a Sebestyén-térre engedélyezte az új Szentháromság-szobor felállítását azon kikötéssel, hogy a téren levő Szent Sebestyén szobrával egyesítve készíttessék el (. . . dagegen der Vorschlag des Pesther Stadts-Magistrats diese Statue auf dem heiligen Sebastiani-Platz aufzustellen und damit die Bildsäule des heiligen Sebastians zu vereinigen hierorts genehmiget werde). A Szentháromság-szobor azonban nem épült meg s így az addigi állapot változatlanul fennmaradt. (Pesti levéltár : Rel. a. m. 4066.) A Sebestyén-térrel szerves összefüggésben állott a Belváros eltűnt harmadik tere, a Rózsa-tér, amelynek területe még kisebb volt, mint a Sebestyén-téré. Alakja trapézhez hasonlított és ugyancsak kispolgári házakkal volt körülvéve. A Rózsa-tér keletkezése az ott lakó polgárság érdeméül tudható be. Ugyanis 1803 szeptemberében 4953. szám alatt kérvényt adtak be a pestvárosi tanácshoz az úgynevezett »Fehér rózsa«-ház környékén lakó belvárosi polgárok, nevezetesen Pichler János, Hampf József, Jappa Theodor, Pellenga Diamand és Dotsa Anibrózius s kérelmükben előadták, hogy hivatalos hirdetmény jelent meg, mely szerint a Schlammadinger-féle Fehér rózsa-házat a tulajdonos kívánságára 1803 szeptember 24-én nyilvános árverésen el fogják adni. Bz a fehér rózsáról nevezett ház pedig a későbbi Rózsa-tér közepén, teljesen szabadon állott, csupán 2 öl széles sikátorokkal elválasztva a másik oldalon levő épületektől. Az említett szomszédtulajdonosok együttes kérelme arra irányult, hogy Pest városa szerezze meg ezt a régi és roskadozó házat s azután romboltassa le, miáltal házaik előtt szabad tér keletkeznék. Indokolásul azt hozták fel, hogy a hetenként kétszer tartandó hetivásárok alkalmával nagy torlódás van a Belvárosnak ezen a részén, mivel az egyedülálló Fehér rózsa-ház annyira szűkké teszi az utcát, hogy sokszor a kocsik sem előre, sem hátra nem képesek menni. Felemlítették még azt is, hogy ha e környéken tűzveszedelem támadna, a keskeny utcák miatt a veszély elhárítása teljesen lehetetlen volna. De nem hagyták megemlítés nélkül a fentnevezett polgárok azt sem, hogy az ósdi épület eltávolítása városrendezési szempontból is kívánatos, mert ezáltal a Belváros tetszetősebb külsőt kapna. A kérelmező háztulajdonosok a megvétel lebonyolítását úgy képzelték el, hogy az érdekeltek ingatlanaik értéke arányában összeadnának bizonyos összeget, amelyet azután Pest városa kiegészítene a vételár teljes egészére. Bz alapon 1803