Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61

56 DR. ROKKEN FERENC lehetett kellően megállapítani. (Schmall Lajos : A régi pesti városház története.) A régi pestvárosi telekkönyvben a 191. és 193. számú ingatlanok bejegyzései a következők : »191. Ain eckhaus neben den Rathhaus in der lyeopoldtgassen, hat in der braidte 10 Klafter 3 schuech und der lenge 14 Klafter. Märckl. Johann Friedrich Berstram. Pro nunc Hr. Johann Georg Schmiedt. Die Statt.« »193. Ain eckhaus neben den Ráth Haus in dem Pfarrgässl, hat in der leng 17 Klafter und in der braidte 7 Klafter. Johannes Riedt ein Dischler. Zu dem Rathhaus gehörig.« A megvett ingatlanokat azonban át kellett alakítani, hogy hivatalos helyiségek céljaira használhatók legyenek. Kzért a pestvárosi tanács már az első vétel után 1692 május 9-én tartott ülésében elhatározta, hogy 1000 frt kölcsönt vesz fel a 191. számú ház újjáépítésére. Az építkezés 1710-re nyert befejezést. Érdemes felemlíteni, hogy az építkezéssel kapcsolatosan tornyot is emeltek a városházára azon célból, hogy az időjelzést, valamint a keletkező tűzveszedelem megfigyelését innen végezhessék az őrök. 1716 március 23-án a pestvárosi tanács elhatározta, hogy a tornyot magasabbra emelteti és a toronyra órát is csináltat. A nagy pénzhiány következtében a torony és az óra csak 1721 -re készült el. 1755-ben a városházi tornyot ismét újra építtette a tanács, amely körül karzat futott, ahonnét a toronyőröknek kötelességük volt negyedóránként »Dicsértessék« köszönéssel éjjel és nappal az időt jelezni, minek elmulasztásáért 25 botbüntetést kaptak. Ugyanebben a toronyban volt a polgárság harangja is, amelynek megszólalása a pestvárosi tisztújítást jelentette. Idők múlásával a harang sorsáról a székesfőváros közönsége 1874 október 11-én 711. számú határozatában így intézkedett : »miután történeti emlékét képezi volt Pest sz. kir. városnak és művészeti kiállítása miatt műtörténelmi régiségnek is ismertetett fel szakértők által, a főváros közgyűlése a helybeli Nemzeti Múzeumnak engedi át.« Újabb pótépítkezés 1767- és 1768-ban volt, amikor is az építkezés a három háznak egységes egésszé való kialakítására irányult. A pótépítkezés sem hozta meg a kívánt eredményt, mert a pestvárosi tanács állandóan kísérletezett tovább is, hogy a városháza elégtelen irodahelyiségein miképen tudna segíteni. Hosszú évtizedek telnek el, amíg a török hódoltság korabeli, összeragasztott és foldozott szerény városházépület helyett valóra válhatott az »új« pesti városháza. József nádor 1808-ban alakította meg a Szépítő Bizottmányt, amelynek feladata volt Pestváros szabályozása és szépítése. A Szépítő Bizottmány szabályozási programmjában elsősorban ott szerepelt a Városház-tér rendezése és a városháza épületének a kérdése is. József nádornak a térre vonatkozólag az volt az elgondolása, hogy a régi városházát lebontatja, ami által maga a tér megnagyobbodnék és a Váci-utca a Városház-utca eltűnésével a Városház-téren keresztül foljrtatódnék a Lipót-utcába. Az új városháza épületét pedig a nádor a lipótvárosi Dunaparton levő harmincadhivatal telkén szándékozott megcsináltatni. A pestvárosi polgárság azonban szívesebben vette volna, ha az új városháza a kegyesrendiek dunaparti telkén, vagy pedig a mai Egyetemi Könyvtár helyén épült volna fel. A választott polgárság különösképen kardoskodott amellett, hogy a kegyesrendiek telke használtassék fel a nevezett célra, aminek helyességét a telek