Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61

AZ ERZSÉBETHÍD ÉS A BÉI.VÁROS SZABÁI^YOZÁSA 55 vonalait a Váci-utca, Bskti-út, Kötő-utca (ma Piarista-u.) és a meghosszabbított Galamb-utca fogják alkotni. Eszerint tehát a régi Városház-tér területéből hozzácsatoltak a piarista telekhez, viszont a Duna felé eső részt a főváros kisajátította. A törvényhatóság kikötötte, hogy a piaristák szabályozott telkükön 2 éven belül az építkezési munkálatokat megkezdeni tartoznak és a Kigyó-utca meghosszabbított tengelyében az új rendház alatt kocsi- és gyalogjárót hagyni kötelesek. Az épületek lebontásához 1913-ban fogtak hozzá és az új négyemeletes székház felépítése 1914 február 26-án indult meg Hültl Dezső műegyetemi tanár tervei alapján, A főváros által kisajátított területen levő piarista-ház egyik szárnyát a közelmúltban bontották le s helyén rendezett tér keletkezett Erzsébet királyné szobrával. (Dr. Friedreich : A budapesti piarista telek története.) A piarista-épületek ismertetése után ki kell még térni Péterffy bárónak a mai Piarista-utca 10. szám alatt levő hajdani palotájára, amely egyedüli fennmaradt emléke a környéken eltűnt városrésznek. Az ingatlan első tulajdonosa Brian Mór savoyai kereskedő volt, akitől 1755-ben Péterffy János báró vásárolta meg 6500 forintért. Péterffy báró a régi házat leromboltatta és helyére Mayerhoffer András építőmesterrel 1756-ban elkészíttette a ma is álló palotát. A Péterffy-család kihalta után végrendeleti úton Oberg Antónia bárónő kapta meg a palotát, aki 1800-ban 26.000 forintért •eladta Macsenka Konstantin görög kereskedőnek. Macsenka elhalálozása után özvegye Grabovszky Athanáz kereskedőhöz ment férjhez és így ennek a családnak a birtokába ment át az ingatlan. Végül 1888-ban a mai tulajdonos Krist Ferenc szerezte meg az egyemeletes Péterffy-palotát a Grabovszky-családtól. (Réh : Henszlmann-lapok 8. sz.) Az egykori Városház-tér teljes történeti megismeréséhez tartozik még a régi pesti városháza leírása is, amely a térnek a délkeleti sarkában állott és két évszázadon keresztül volt Pest, majd Budapest közigazgatási életének a központja. A török hódoltság megszűnése után a budai kamara-igazgatóság megalakította a pestvárosi tanácsot, hogy az újjáéledő város közigazgatása biztosítva legyen. Ehhez elsősorban alkalmas épületről kellett gondoskodnia, ahol a városi hatóság hivatalos helyiségeit berendezhette. A nevezett célra központi fekvésénél fogva a legmegfelelőbb volt az akkori Fő-téren (később Városház-tér, ma Váci-utca egy része) levő 192-es számmal jelzett, két épületből álló ház, amelyet a város birtokába is vett, miután a török hódoltság befejezését jelentő ostrom után tulajdonosa nem jelentkezett. A házra vonatkozólag a régi pestvárosi telekkönyvben ezt a bejegyzést találhatjuk: »192. Das Rathhaus auf dem Haubt-Platz in Gesicht 5 Klafter 3 schuech, im ruckhen 17 Klafter 5 schuech. in der Leopoldtgasse 16 Klafter 5 schuech, langt an das Pfarrgässl und hat 29 Klafter in der lenge.« A kicsiny és kezdetleges épület rövidesen szűknek bizonyult, úgyhogy a pestvárosi tanácsnak a szomszédos 19l-es és 193-as számmal jelölt ingatlanokat is meg kellett szereznie, amelyek közül a 191-es telken egyemeletes liáz állott. Ezt az ingatlant a tanács 1702 április 27-én kelt adás-vételi szerződés alapján 2800 forintért vette át Pleyern Jánostól; a 193. számú ingatlan megvételének idejét és módozatait adatok hiányában nem