Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61
AZ ERZSÉBETHÍD ÉS A BBI.VÁROS SZABÁI^YOZÁSA 53 rolta 4000 forintért a jezsuiták belvárosi ingatlanát és ezt a régi pestvárosi telekkönyvben 188-as számmal jelölt s ma »Görög udvar« néven ismeretes galambutcai házat a hozzátartozó kerttel együtt a piaristáknak adományozta. Rövid idő leforgása alatt a piaristák hozzávették ajándékbakapott ingatlanukhoz a szomszédos Vizay-, Taschner- és Pistori-féle házakat is, ami által egységes és nagykiterjedésű telekkomplexum birtokába jutottak. Ezt az egész telektömböt azután 1789 augusztus 29-én árverésen eladták 20.150 forintért Argiri Demeter görög kereskedőnek, aki viszont 1791 január 4-én a görög hitfelekezetnek adta át ugyancsak 20.150 forintért. A hitközség a telek dunaparti részén templomot emeltetett, az egykori piarista rezidenciát pedig egyházi hivatalok és magánlakások céljaira használta fel. A kegyesrendiek most ismertetett ingatlanuktól azért, váltak meg, mert időközben a rend céljainak megfelelően sokkal alkalmasabb ingatlant szereztek meg. Ugyanis 1755 február 7-én 43.000 forintért megvásárolták gróf Eszterházy Ferencnek a Városház-tér és Kötő-utca sarkán álló házát, amely »Glöckelsberg-palota« néven élt hosszú időn át a köztudatban és másfél évszázadon keresztül nyújtott otthont az ifjúság művelésével foglalkozó piarista-atyáknak. A Glöckelsberg-telek első tulajdonosa gróf Heissler Donát főhadbiztos volt, akitől 1697 október 16-án Glöckelsbergné született hillingeni Hufnagel Johanna Zsófia szerezte meg és rövidesen házat is építtetett rá. Miután Glöckelsbergné törvényes leszármazók nélkül halt el, vagyonát végrendeleti úton első férjének oldalági rokonára, Popovics Ferencre hagyta, azonban Pestvárosa is igényt támasztott a Glöckelsberg hagyatékra »magszakadás« címén. A törvényszék salamoni ítélettel oldotta meg a keletkezett jogvitát oly formán, hogy a ház és telek egyik fele Popovics Ferencé, amásik fele pedig Pestvárosáé lett. A közös birtoklás nem járt előnnyel egyik társtulajdonosra sem, ezért Pestváros közönsége úgy határozott, hogy a saját részét el fogja adni. Popovics Ferenc, a másik társtulajdonos 1723 május 29-én megvette a várost illető részt 2600 forintért. Ebben az időben Popovics újabb vásárlással még a Dunapart felé is kiegészítette a Glöckelsberg-telket, amely mint egységes telektömb később, 1730-ban Bibics János bolgár kereskedő tulajdonába ment át 10.000 frt vételár ellenében. Az ingatlant Bibics János özvegyétől báró Vätter I^ipót vette meg 16.000 frt-ért, akinek örököseitől azután 1752 október 25-én Eszterházy Ferenc gróf 40.000 forintért megvásárolta. Eszterházy gróftól pedig — mint fentebb említettem — 1755-ben 43.000 forintért a kegyesrendiek szerezték meg az egykori Glöckelsberg-palotát. A pestvárosi tanács az adásvételi ügylethez nem akart hozzájárulni azon a címen, hogy ezáltal holtkézi birtokká válik az épület és így természetesen az adómentességet élvező ingatlanok száma szaporodik a város területén. Hosszas jogvita származott ebből, amire legf őképen az adott alapot, hogy a piaristák még ekkor tényleges birtokában voltak a város által adományozott háznak és a rend által hozzávásárolt ingatlanoknak. A szóbanforgó kérdésben a városi tanács a polgárság érdekeit védelmezte, a piaristák pedig a kedvező ingatlanszerzés előnyeit tartották szem előtt. A vitás ügyet végre is a helytartótanács intézte el, amely 1756 április 19-én kelt leiratában a piaristák ház vételét jóváhagyta és a vele kapcsolatos feltételeket is rájuk nézve előnyösen állapította meg.
