Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61

52 DR. ROKKEÍN FERENC a Hatvani-utca meghosszabbítása az új hídig — és úgy oldandó meg a feladat, hogy ezáltal a Belváros falusias jellege nagyvárosi külsőt nyerjen. A beérkezett pályamunkák közül kivitelre egyet sem fogadott el a bírálóbizottság, csupán jutalmazásra talált méltónak 5 munkát. A tényleges városszabályozást az 1895. évi 399. kgy. sz. határozat szerint Lechner Lajos középítési igazgató, Heuffel Adolf műszaki főtanácsos és Devecis Ferenc műszaki tanácsos tervei alapján végezték el. (Közgyűlési jegyzőkönyvek.) Hogy milyen volt a városszabályozási terv, azt nem kell írásban lefektetni, mert élő bizonyíték gyanánt áll előttünk a mai Bskü-tér, Bskü-út és Apponyi-tér s ezek környéke. Helyette inkább annak leírását kíséreljük meg, ami a szabályozás folytán eltűnt és amit csak a múlt emlékeként idézhetünk fel. A Városház-, Sebestyén-, Rózsa-és Hal-terek, Városház-, Sebestyén- és Plébánia-utcák a maguk jellegzetes polgári házaival együtt megsemmisültek és ezek helyén egészen új városkép keletkezett, amely semmiben sem emlékeztet a régire. Minthogy pedig Pest városa többszázéves múltja éppen ezekben a ma már eltűnt kispolgári házakban, ezeken a tereken és utcákon zajlott le, nem lehet érdektelen azoknak a megismerése. A régi Belváros legnagyobb tere a Fő-tér (Haupt-Platz) vagy Városház-tér volt, amelynek területe körülbelül 6700 négyszögmétert tett ki. A hajdani Városház-tér helymeghatározását ma már szemléltető módon nehezen állapíthatjuk meg, mert a tér természetes határvonalai a végrehajtott városszabályozással kapcsolatosan megsemmisültek. Egyedüli kiindulópontul a tér keleti oldalát képező mai Váci-utcát vehetjük lerögzítettnek és a többi oldal határait ehhez igazodva így rajzolhatjuk meg : a tér északi oldalának vonalát a Kigyó-utca betorkolásától északi irányban számítva 30 ölnyire képzelt és a tér keleti határvonalát alkotó Váci-utcára merőleges vonal képezte, amelynek hosszúsága 32—35 öl lehetett és a Kötő-utcában (Piarista-u.) nyert folj^atást. A Városház-tér nyugati oldalát pedig megkapjuk, ha a belvárosi templom hátsó falánál elmenő, a mai piarista gimnázium épületén átvágó s az északi oldalra ugyancsak merőleges vonalat meghúzzuk. A déli oldalát körülbelül a mai Kskü-út középvonala képezte. Ha a most vázolt határvonalakat lerajzoljuk egy térképre, akkor láthatjuk, hogy az egykori Városház-tér majdnem szabályos téglaalakú volt. A Városház-térre torkollott be a Váci-, Ivipót(ma Váci-), Kötő- és Kigyó-utca. A Városház-teret három oldalról kisebb magánházak határolták, csupán a tér nyugati részén állott két nevezetesebb épület : az egyik a belvárosi főplébánia templom, a másik pedig a kegyesrendiek régi kolostora és iskolája. A főplébánia templom ma is azon módon megvan, a kegyesrendiek kolostorát pedig időközben lerombolták és helyette az új rendházat építették meg. A hajdani piarista-ház múltját, mint érdekes várostörténeti emléket, az alábbiakban örökíthetjük meg. A kegyesrendiek 1717-ben telepedtek le Pesten. A városi tanács a piarista-atyák számára a török hódoltság megszűnése utáni városháza épületének egyik szárnyát engedte át, ahol 1717 november 6-án kezdték meg áldásos munkálkodásukat az ifjúság nevelése terén. Ebben az épületben azonban csak rövid ideig tartózkodtak, mert Pestvárosa 1718-ban megvásá-