Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

44 DR, GÁRDONYI AIvBEÎRT középpontjában elterülő Vérmező (commendantis pratum sive sic dictum GeneralWiese in medituUio civitatis situm) engedtessék át a városnak, mert katonai gyakorlótérül van ugyan rendelve (pro exercituatione stativantis militiae destinatum sit), a valóságban azonban a várparancsnok mezőgazdasági célokra bérbe szokta adni (lucrativo dumtaxat titulo pro foenisecio et agricultura exarendetur). Ugyanezen kérést 1810 szeptember 30-án is megismételték, amikor is cserébe felajánlották a gyakorlótér céljaira szükséges területet (pro tanto aequivalenti, quod pro exercitiis militaribus requiritur) s előadták, hiogy a Vérmező területén 5 sor házat lehetne felépíteni a házakhoz tartozó kertekkel együtt. A helytartótanács1810 november 27-én arról értesítette a budai tanácsot, hogy a haditanácsnak nincs kifogása a Vérmező átengedése ellen, ha katonai célokra szükséges másik területet kap cserébe (statui militari pro occurrentibus usibus loco huj us prati accommodus fundus assignetur). A budai tanács 1811 május 1-én a helytartótanácshoz intézett felterjesztésében 31.707 négyszögölben állapította meg a Vérmező területét — a főparancsnokság jelentése szerint viszont 34.089 öl volt s mellette feküdt a térparancsnok 6664 négyszögöles rétje — de a Vérmező területéből az Ördögárkon túl eső 9578 négyszögölet sohasem használták gyakorlótérül, hanem szántóföldképen bérbeadták (lucrativo titulo pro subarratione in arendam locata) s az Ördögárkon innen is mezőgazdasági célokra használtak fel 5168 négyszögölet. Gyakorlótérül tehát összesen csupán 16.961 négyszögöl maradt meg, amiért csereképen felajánlották a 16.992 négyszögöles Városmajor-rétet. A csere ügyét 1811 május 4-én a királyi biztos elnöklete alatt vegyes bizottsági ülésben tárgyalták s elsősorban azon kérdést vitatták meg, vájjon elfogadható-e a várparancsnok részéről felvetett azon megoldási mód, hogy az Ördögárkon túli GeneralsWiese és a Militair Friedhofs-Wiese közötti út megszüntetésével ez a terület használtassék gyakorlótérül s a Városmajor melletti rét ellenében adassék át a Vérmező többi része. A bizottság e megoldási módot nem találta elfogadhatónak s kitartott a Városmajori rét mellett, mely azonban 26.519 négyszögöllel kisebb volt a Vérmezőnél. Az ügy a haditanács útján az uralkodó elé került, aki a haditanács 1811 december 17-én kelt leirata értelmében úgy döntött, hogy a város teljes kártalanítást köteles adni s a Városmajor melletti Christ-rétet is köteles megszerezni (pratum medicináé doctoris Christ). Ezt a megoldási módot a város nem volt hajlandó elfogadni, mert 1812 február 24-én kelt felterjesztése szerint sem pénze nem volt a nevezett rét megszerzésére, sem eladó nem volt. (Budai levéltár 1811. évi 1636^4 sz.) Ezzel az ügy ismét lekerült a napirendről s a Vérmező változatlanul katonai célokra tartatott fenn azon különbséggel, hogy utóbb legalább szabályozás alá került. Az 1810 október 14-én készült térkép szerint ugyanis a Vérmező területe még nagyon szabálytalan volt, az Ördögárok a közepén szelte át s a Várból levezető kocsiút a várparancsnok és térparancsnok rétjének határán a mai Mikó-utca északnyugati sarkától a Vörös Béka vendéglő irányában kanyarogva haladt. Mai szabályos alakját az 1830—33. évek között kapta, amikor is a nevezett kocsiutat megszüntették s a mai