Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46
42 DR. GÁRDONYI AI^BERT 1789 április 2-án eladta szentgyörgyi Horváth Zsigmondnak és Gludovácz Györgynek azon okból, mert Budáról elköltözött (ex ratione remotionis meae habitationis). A hajdani Niczky-telek hét évtizeden át a Horváthcsalád tulajdonában maradt s eredeti alakja akkor változott meg, mikor az alagút megnyitása után a Roham-utca déli felén állott területet a mai Alagút-utcával átvágták s ez úton a hajdani 12.200 négyszögölnyi terület három részre szakadt. Az ötvenes években készült telekösszeírás szerint Horváth Zsigmond telke még két darabból állott, amint azt Niczky Kristóf is így kapta, s a két telek között a mai Roham-utca képezte a választó vonalat. A nevezett telekösszeírás 221/223. száma alatti egyik telek 3222 négyszögöles volt, amelyből az 1853 augusztus 30-án lezárt osztályper eredményeképen Horváth Ödön nevére írtak át 1236 négyszögölet. Az osztályper iratai a budai járásbírósági irattárban 1203/1852. szám alatt őriztetnek s az iratok között fekvő 1851 október 30-án készült térkép szerint az egész telek területe csupán 3309 négyszögöl volt, amiből Horváth Gusztávé lett 831-1-1242 négyszögöl, Horváth Ödöné pedig 1236 négyszögöl. Ez a telek a mai Roham-utca északi oldalát foglalta el s északnyugati részébe Andreits Uzorius háztelke ékelődött bele, melyet 1838 augusztus 30-án örökölt Andreits József orvostól, aki 1809 január 27-én örökölte Andreits Györgytől, aki viszont mint Fortifications-Grundot teleklevél nélkül bírta. A Horváth-telek északi határát a Mikó-utca mentében álló Planertelek alkotta, amely a hivatkozott telekösszeírás szerint (391/388. sz.) közvetlenül a Vérmező szomszédságában (neben der General-Wiese) terült el s 496 négyszögöles házból és 1406 négyszögöles kertből állott. Ezt a telket 1833 június 7-én írták a Wetser Antalné nevére azon a címen, hogy a Horváth-telek melletti (neben Hochgebohrenen HorvátschenFamilie) 1902 négyszögöles területet Wetser Antal 1805 január 12-én kapta, mint várvédelmi telket s 1824 május 30-án 640 forinton megváltotta. Planer Antalné pedig az átírás alkalmával 36.000 forintban örökrészül kapta. A másik Horváth-telek 1342 négyszögöles házzal és 7827 négyszögöles kerttel 220/222. szám alatt van a nevezett telekösszeírásban felvéve, ugyanakkor azonban egyik részén nyári színház épült oly módon, hogy ez a terület 1842 augusztus 20-tól kezdve évi 2500 frtért bérbe volt adva s a bérlő színházépítési jogot is kapott. Teljesen egyező a hivatkozott telekösszeírással a telekkönyvi hatóság 1856 november 14-én kelt bizonyítványa arról, hogy Horváth Zsigmond örököseinek, t. i. Lászlónak és Gusztávnak a kezén 1342 négyszögöles házon és udvaron kívül 4 holdas és 1027 négyszögöles kert is van s ez utóbbi a ma is Horváth-kertnek nevezett terület. Ezt a területet a tulajdonosok az 1856 április 5-én kelt polgármesteri előterjesztés szerint parcellázni akarták s minthogy a parcellázás a nyári színház fennmaradását veszélyeztette, a községtanács elhatározta, hogy megveszi azt az 1062 négyszögöles területet, melyen a nyári színház épült s megveszi az árok másik oldalán fekvő 575 négyszögöles területet is. Minthogy pedig a 19.654 forintban megállapított vételárra nem volt fedezetük, belső kölcsön kibocsátását határozták el és pedig 100 forintos részletekben, amely módon 10.500 forintot gyűjtöttek össze. (Budai levéltár 1856. évi 1465. sz.)
