Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46
36 DR. GÁRDONYI AI^BKRT kertész volt megbízva, kit a budavárosi tanács fogadott fel e célra. A kertész működésével azonban a budavárosi tanács nem volt megelégedve, mert 1786 december 29-én a pestkerületi kamarai adminisztrátorhoz intézett jelentése szerint különböző szolgálati visszaélések miatt kénytelen volt a szolgálatból elbocsátani. (Budai levéltár. Fons 5. 1788. évi 57. szám.) A Városmajor kertjét a vendéglő felépítése után is bérbeadta a budai tanács és pedig az eddigi 100 frt bér helyett 250 frtért, amit a pestkerületi kamarai adminisztrátor 1788 április 30-án azzal hagyott jóvá, hogy a legutóbb befásított terület (auf welchen die neue Alleen angelegt wurden) felett nem rendelkezhetik a bérlő s a 150 frtnyi bértöbbletnek meg kell felelnie a beruházási költségek kamatainak. (Budai levéltár. Fons 5. 1788. évi 57. szám.) A kikötött bérösszeg nem felelt meg a bérlők számításainak, folyton kevesebb bért ajánlottak fel a megtartott árlejtéseken s 1825 február 25-én Wieser Ferenc már évi 84 frtért kapta meg a kert (vStadtmayerhoffGarten) s vendéglő bérletét oly módon, hogy ott vendéglősipart folytathat s ezenfelül a pesti Városligetben szokásos játékokat is meghonosíthatja. (Budai levéltár. Cameralia 1821. évi 566. sz.) Ily módon lett az egykori várparancsnoki nyaralóból, kertből és majorból az idők folyamán nyilvános közkert, amely nem csupán a budai közönség üdülésére szolgált, hanem egyszersmind népies mulatóhely is lett, ahol különösen vasár- és ünnepnapokon eleven élet folyt mindaddig, míg a nép mulattatására szolgáló játékokat meg nem szüntették. Az eredetileg üdülőhelynek szánt botanikuskert alakját és terjedelmét hűen megőrizte számunkra az a telekfelosztási tervezet, melyet Tallherr állami építész készített 1785 november 23-án a terület értékesítése céljából. ~Ë szerint déli oldalát a mai Pálya-utca, nyugati oldalát a mai Viktorutca (a pályaudvar építése előtti állapota szerint), északi oldalát pedig a ma már betemetett Diós-árok határolta. Keleti oldala nem jelölhető meg ilyen szabatosan, mert ott háztelkekhez csatlakozott, amelyeken ma a Krisztina-körút nyugati házsora áll. A jelzett területen átmenő Koronaőr-, Karácsonyi- és Márvány-utcák későbbi eredetűek, Tallherr hivatkozott telekfelosztási tervezetén azonban már megtalálhatók, illetőleg a tervezet nyomán hasíttattak ki. A szegényházi ápoltakat 1786 augusztus 26-án helyezték át a botanikuskertben álló épületbe, melyet a Városmajor átalakítására fordítandó költségek fedezésére kaptak (Budai levéltár. 1786. évi Fons 10. No. 61.) s ennek következtében ez volt hivatva megőrizni a megszüntetett botanikuskert emlékezetét, mert magát a botanikuskertet telkekre felosztva el kellett adni. Ez az értékesítés nem ment könnyen, mert a telkek árverésen való eladásához kiküldött tanácsi megbízottak 1786 augusztus 14-én azt jelentették, hogy augusztus 3-án egész nap hasztalan várakoztak árverezőre s a következő két napon át történt újabb hirdetésre is csupán egyetlen árverező jelentkezett, nevezetesen Krammerlauf Ignác, ki a mai Karácsonyipalota helyén kijelölt 28. és 29. számú házhelyekért, melyek atyjának a mai Krisztina-körút felé eső puszta telkével voltak határosak (zwey Stuck Hausstellen an seinen Vattern allda habenden oeden Grund anstossen), négyszögölenként 23 krajcárt ajánlott meg. (Budai levéltár. Relationes
