Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

A KRISZTINAVÁROS TE;i<:ePÜI,ÉSTÖRTÉNETE; 35 rendelte el csupán az uralkodó, a botanikuskert területét nem engedte át a városnak. (Budai levéltár. I^ocumtenent. ant. 24.) A kárpótlásul megkapott épület értéke kevesebb volt a nevezett beruházási költségeknél, mert a budavárosi tanács 1788 december 1-én jelentette a pestkerületi kamarai adminisztrációnak, hogy a botanikuskerthez tartozott épület, melyet a Városmajornak közkertté történt átalakításakor kárpótlásul kapott (zur Herstellung des öffentlichen lyustgartens verwendet werden musste), a szegényházi intézmény megszüntetése óta üresen áll s ezért el szeretné adni. A kamarai adminisztrátortól az eladásra vonatkozó felhatalmazást 1788 december 11 -én megkapták ugyan (Budai levéltár. Fons 5. 1788. évi 150. sz.), eredményt azonban nem értek el, mert az épület becsértékét hivatalosan 4021 forintban állapították meg (Budai levéltár. Fons 12. 1789. évi 8. sz.) s az árverés alkalmával egyedül Szentiványi József óbudai kamarauradalmi intéző volt hajlandó megvenni, de ő is csupán 2000 forintot ajánlott fel érte. Az épület ennek következtében nem került magánkézbe, rövid időn belül azonban külön rendeltetést nyert, mert az 1790/91. évi gazdasági számadáskönyv tanúsága szerint itt helyezték el a koronaőrséget (Kronwache Kaserne vorhin Botanischer-Garten genannt), melynek emlékét ma is őrzi még a Koronaőr-utca elnevezés. A budai Városmajorról fennmaradt egy 1786-ban készült vázlatos térrajz, mely szerint összes területe 57 7з bold volt. (Budai levéltár. Relationes urbarii No. 304.) Teljesen megfelel ennek az 1790. évi budai telekösszeírás eredménye, mely szerint a Stadtmayerhoff terjedelme 55.349 négyszögöl, a Stadtmayerhoff-Wiese terjedelme pedig 13.654 négyszögöl, vagyis összesen 69.003 négyszögöl. Az 1803/4. évi gazdasági számadásokban pontosabb leírásokat kapunk a budai Városmajorról, amely szerint 52 hold réten kívül (52 Joch Wiese im Stadtmayerhoff) vendéglő (Ivustgebäude) és gazdasági épület (Sammt Schafflerei) állott itt, amely utóbbiak területére az 1786. évi területfelmérés szerint 5^/^ hold esett, amelyben természetszerűen a kert és gazdasági udvar területe is bennfoglaltatott. A budai Városmajor befásítása gyors tempóban indult meg, mert a budavárosi tanács már 1785 november 16-án engedélyt kért a pestkerületi kamarai adminisztrátortól, hogy e célra a budakeszi és dunabogdányi erdőkből 3000 facsemetét, nevezetesen hársfát, nyárfát és szilfát (tilias, populos, ulmos et vulgo Adlerbier) szerezhessen be. (Budai lajstromozatlan iratok.) A tervbevett vásárlás valósággal megtörtént, mert az 1785/86. évi számadáskönyv tanúsága szerint 1786 december 19-én 265, 1786 január 7-én 335 s február 28-án 300 facsemetét vásároltak. Ezeken kívül sövény céljára nagymennyiségű cserjét is vettek s a mondott gazdasági esztendőben összesen 3496 forintot adtak Id e célra. Az 1786. esztendőben is folytatták a faültetést, mert sok facsemete és cserje kipusztult, szükség volt a pótlásra. (Budai levéltár. Fons 12. 1787. évi 99. szám.) A parkozási tervet a helytartótanács 1785 szeptember 20-án kelt rendeletére Tallherr József állami építész (kk. hungarischer Architeckt) készítette el s a végrehajtással a nevezett ellenőrzése mellett Köck Antal 5*