Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

A KRISZTINAVÁROS TE^I^EPÜI^ÉSTÖRTÉNEÍTE; 27 пак megvételre, amely 1713 június 16-áu megbízást adott Keppeler tanácsosnak (wegen all seiner Wisen kanflich ex urbario zu contrahiren) а tárgyalásra, Keppeler pedig már június 19-én azt jelentette, hogy 500 frtos vételárban állapodtak meg, amihez a tanács hozzájárult. Az értékesítésre az indította a várparancsnokot, hogy 1713 február 1-én a budai tanácshoz intézett levele szerint állásáról lemondott s Morvaországban kívánt birtokot vásárolni. A megállapított vételár hamarosan kifizetésre is került, mert Wekherling Hermann kapitány Pfeffershoven nevében 1713 december 13-án nyugtázta az 500 forintot, mellyel a város a megvásárolt rétekért tartozott (vor die verkaufte Wüsen). A megvásárolt földek és rétek 3 különböző helyen feküdtek, 12^ hold a Rézmál-dűlőben (Kreidenbruch), 8% hold az országút mellett s 58^4 hold a Svábhegy alatt, amely utóbi)ira 1703 október 7-éi] szerzett Pfeffershoven teleklevelet, amikor is csupán 35 hold volt a terjedelme. A budai tanács nem tartotta meg a város számára a megvásárolt földeket, hanem már 1715 április 10-én és 11-én kisebb részletekben eladta 48 budai polgárnak. Az ügy ezzel befejezést nyert volna, ha Pfeffershoven utóda, gróf Regal kétségbe nem vonja az eladás jogosságát s azon álláspontra nem helyezkedik, hogy a Svábhegy alatti 58 ^4 holdas terület eredetileg a várparancsnoksághoz tartozott, azt sem Pfeffershoven, sem pedig Budavárosa nem szerezhette meg tulajdonjogilag. Minthogy Pfeffershoven időközben meghalt, a budai tanács 1717 március 15-én az özvegyéhez fordult s előadta, hogy az új várparancsnok ki akarja forgatni a várost és a polgárokat a Pfeffershoventől megvásárolt földek birtokából (der allhiesige Commendant will diese Wisen die Stadt und Burger nit genuessen lassen). Az özvegy azzal védekezett, hogy nem tud a tulajdonszerzésről számot adni, bizonyára lesznek azonban Budán olyan katonatisztek vagy kamarai tisztviselők, akik erről felvilágosítást adhatnak (eine oder andere noch dort etwa anwesende Herren Militär —- oder Cameral-Officiers, welche villeicht nähere Auskunft als ich davon besitzen). Miután Regal a nevezett réteket időközben lekaszáltatta, a budai tanács 1717 június 12-én levelet intézett hozzá, melyben előadta, hogy Pfeffershoven azokat nem mint várparancsnok bírta s ennek következtében joga is volt eladni. Regal 1717 június 25-én a belgrádi táborból azt válaszolta, hogy bizonyítsa a budai tanács hiteles okmányokkal a tulajdonjog megszerzését s ha jogtalanul járt volna el, hajlandó az okozott kárt megtéríteni. Azt azonban kijelentette, hogy nem tartja valószínűnek, hogy a budai várparancsnok nem kapott volna a kamarai kormányzóságtól földeket (nicht beygreyffen kann, das eine vorgewesene löbliche CameralAdministration für den Commendanten der königlichen Hauptstadt nicht um eine Handbreit Erden beständiglich sollte gesorgt haben) ; amiben azért is igaza volt, mert a Vérmező területe akkor már a várparancsnok rendelkezésére állott. Minthogy Regal a budai tanácsot a Pfeffershoven örököseinél keresendő kárpótlásra utasította, a budai tanács 1717 június 22-én figyelmeztette az özvegyet, hogy szavatossággal tartozik a várossal szemben s éppen ezért felkérte, hogy járjon el ebben az ügyben a haditanácsnál, amit az özvegy kilátásba is helyezett. A budai tanács 1717 június 13-án