Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

12 DR. NAGY IvAJOS rév közelében találtak. Benárd Ágoston ny. m. kir. miniszternek a »pusztateniplom«-hoz épített villája mellett Garády Sándor ny. miniszteri tanácsos több ízben ásatott. 1932-ben őskori neolit és kora-bronzkori telep felett római dolgokat, húnkori edényeket, a legfelső rétegben pedig vályogfalú lakóhelyek nyomait találta. A folytatólagos település a 16. századig volt kimutatható. A templom mellett felásott falak körül előkerült kerámia ezt világosan mutatta. Ezeknek a vályogból emelt, vagy vesszőfonásos lakásoknak nyomai a Dunaparton végig követhetők a Csillaghegyig. A kora tavaszi friss szántásban sárga, égett agyagtapaszos falnyomok mutatják a település helyét. A »puszta-templom« melletti Árpád-kori vagy még honfoglaláskori település szorosan kapcsolódik a római nyomokhoz. A templom mellett kis patak ömlik a Dunába.^") A patak északi oldalán elterülő dombon egy római őrtorony állott. Ennek köveit használták fel a patak déli oldalán állott templom építéséhez. Ragaszkodtak a korábbi római településhez, de átjöttek a déli oldalra, mert így az összeköttetést, közlekedést megkönnyítették a megyeri rév körül keletkezett teleppel. Tovább északra, a régi Barokaldi-csárda helyén, mely ma dr. Bmber Sándor ügyvéd tulajdona, a főváros és a Nemzeti Múzeum közös ásatásai alkalmával 1932-ben hasonlókép neolit-telep felett kerültek elő »szláv« lakásnyomok durva, hullámvonalas kerámia és más leletek (őrlőkövek stb.) társaságában. Dél felé a nyomok a Római-fürdőnél eltűntek, de nyugat felé, a Csillaghegyen ismét jelentkeztek, ahol az Újlaki-téglagyár területén, az Árpádstrandfürdő felett a hegy tetején agyagtermelés alkalmával bukkantak több sírra. A sírok mellékletei rossz ezüst halántékgyűrűkből állottak. Bartucz Lajos antropológiai vizsgálata a koponyák honfoglaláskori szláv jellegét állapította meg. Itt kell utalnunk Anonymus 46. fejezetére, melyben arról beszél, hogy a honfoglalók átkelvén a megyeri révnél a Dunán, tábort ütöttek a parton a felhévizekig, s másnap mentek Attila király városába és nagyon csodálkoztak a középületeken, vagyis Aquincum két városának maradványain. A beépített római városok területén csak a táborváros délnyugati határszélén, a Szőlő-utca 24. számú ház mellett fordult elő eddig három sír, melyekben halántékgyűrűket, bronz és fekete üveg karpereceket találtunk. Hzek a sírok egy római kisebb ház szobájában voltak elhelyezve. Óbudán és környékén az újabb ásatások alkalmával nem találtunk honfoglalás- és Árpád-kori sírokat. A Duna jobboldalán eddig csak a farkasréti-temető területéről ^^) és a lyipótmező »Kurucles« nevű vidékéről ^^) ismeretesek nem rendszeres ásatásokból származó sírleletek. Az óbudai Árpád-kori település fentebb vázolt irányát az épületmaradványok mellett a keramikus leletek jelentkezése alapján is megállapíthatom. A Majláth-, Miklós-, kórházutcai csatornázások területén, mely vidék a tábor északi részére esik, Árpád-kori (10—13. sz.) kerámia nem is fordult elő. Délre a Szőlőkert-, Föld-, Szőlő-utcákban azonban jelentkeztek azok a vékonyfalú, fehérre égetett edénjrtöredékek, részben sarkantyús (körkörös) bélyegzővel díszítve, melyek fenekükön keresztbélyeget is szoktak viselni. ^^)